Rendszerállítás

Horoszkópállítás - Humanisztikus Asztrológia Iskola

A rendszerállítás a születési ábra nehezen megközelíthető dimenzióira nyit ajtót. Azok a hallgatóink, akik részt vesznek a Humanisztikus Asztrológia Iskola rendszerállító képzésén, többdimenziós szemlélettel kezdenek a horoszkóp összefüggéseinek feltárásába.


Bár a családállítás módszere mintegy harminc éve ismert a világban, az utóbbi években egyre több leágazásáról, kreatív továbbgondolásáról érkeznek hírek. Ezek egyik legizgalmasabb példája a rendszerdráma. Erről és a rendszerdrámához vezető útról kérdeztük a módszer kidolgozóját, Rákos Pétert, a közelmúltban megjelent Láthatatlan dimenziók c. könyv szerzőjét.

Mitől olyan népszerű ma a családállítás?

Világunkat „bal agyféltekés civilizációnak” is nevezhetnénk, a logika, a racionalitás, a haszonelvűség korszakának, amely vágyik az újra, a változásra és változatosságra, a megoldani való feladatra. Létezik azonban az emberi psziché egy mélyebb szintje is – nevezzük e területet jobb agyféltekének –, amelyik nem tud az időről, amelyik sosem változik, amelyik öröknek és változatlannak érzékeli a világot. Ez az archetípusok birodalma, a tudattalan. A jobb agyfélteke számára a „bal agyféltekés civilizáció” idegen és félelmetes. Ő rendet akar, azt az egyetlen, változatlan rendet, amely öröktől fogva benne létezik. Vagyis a jobb agyféltekét a család ősi, hierarchikus működése nyugtatja meg, a balt pedig korunkban minden hagyományos kötelék átértelmezése, új formák, elvek kialakítása. Ez viszont feloldhatatlan ellentmondás a javából.Horoszkópállítás - énállapotok

A hozzám fordulók többségének problémái visszavezethetők a családi konfliktusok szintjére. Ezek a konfliktusok már nagyon kis korban elkezdődnek. A kisgyerek még inkább jobb agyféltekésen érzékel, míg a világ, amelyik tőle alkalmazkodást követel, bal agyféltekésen működik. Egy kisfiú például tudja és érzi a család ősi, benne élő rendjét, azt, hogy az apa és az anya nagy, és ő kicsi. Azonban ha a szülők vadul élik Vízöntő-kori válságukat, az anya elnyomva érzi magát a férje által, és válni készül, akkor úgy beszélhet az apáról, hogy azt előbb-utóbb leértékeli a gyerek szemében. És mert az anyának támaszra van szüksége ebben a válsághelyzetben, érzelmileg a kisfiára támaszkodik, aki ennek hatására egyre inkább úgy viselkedik, mintha ő lenne az anyja igazi társa. Az ősi rend tehát felborul: az apa összezsugorodik, a gyerek pedig fokozatosan ugyanolyan nagy lesz, mint az anya. Ez hétköznapi értelemben ugyan kiegyensúlyozhat egy válsághelyzetet, azonban nagy árat kell fizetni érte.

Ez egy feloldhatatlan ellentmondás?

Bizonyára nem. De a probléma egyelőre járatlan út, ösvénytelen föld. Igaz, léteznek utak és kísérletek. Az egyik út a jobb agyfélteke rendjének, szükségleteinek tudatosítása, annak belátása, hogy egy szinten, egy igen fontos szinten, a dolgok egészen másképp állnak, mint ahogy azt eddig hittük. Ezt a szintet Böszörményi-Nagy Iván pszichiáter tárta fel, s tapasztalataiból alkotta meg Bert Hellinger a rendszerállítás módszerét.

Horoszkópállítás - születési idő korrekció

Hogyan zajlik egy ilyen rendszerállítás?

A rendszerállítás során valami olyan történik, ami józan eszünk számára felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan. Vagyis a fenti modell értelmében az állítás során a résztvevők az állításvezetőt is beleértve a bal agyféltekéjükből átkerülnek a jobb agyféltekéjükbe. Felhagynak az értelmezéssel, és átadják magukat az egészleges érzékelésnek.

Konkrétan pedig így zajlik egy rendszerállítás: a résztvevők körben ülnek. Aki dolgozik, az megnevezi, milyen témával jött a csoportba. Utána a jelenlévők közül kiválasztja, ki képviselje apját, anyját és a további családtagjait, munkahelyi probléma esetén a munkatársait, főnökeit, valamint kijelöli a saját képviselőjét is. Ezután elhelyezi a kiválasztott képviselőket a csoport kialakította körben (ez maga az „állítás”). Ami ezután történik, arra azt mondhatjuk, valóban döbbenetes. A képviselők, akik az égvilágon semmit nem tudnak az állító családi vagy munkahelyi körülményeiről, elkezdenek intenzív érzésekről beszámolni. Elmondják, hogyan érzik magukat akkor és ott a bőrükben, milyen indulatokat táplálnak a többi, a térben ott álló szereplő iránt. Ezek az érzések gyakran száz százalékig megegyeznek azokkal, amiket a valódi családtag, munkatárs érez az érintettekkel szemben. A képviselők gyakran öntudatlanul felveszik az adott – hangsúlyozom, teljesen ismeretlen szereplő – testtartását, használják annak sajátos, csak rá jellemző szófordulatait. Mi történik itt? Nem tudjuk. Mint a közismert viccben: magyarázni tudjuk, de nem értjük.

HoroszkópállításMi pontosan a rendszerállítás lényege?

Az állításvezető számára a képviselők térbeli helyzete, egymáshoz való viszonya, érzései lefordíthatók a rendszer saját nyelvére. Aki például a földet nézi, az gyakran egy meghalt hozzátartozójával azonosul. A látvány és az érzések híven tükrözik az állító elakadásait, konfliktusait. Ezen a szinten két fő kimozdulás történhet: az állító átveheti egy rokona, felmenője nehéz sorsát, illetve olyan, nem neki való szerepeket vehet fel, mint az előbbi példa kisfiúja, aki az anyja mellett társként, támaszként kíván megfelelni. Az állításvezető ezeket az átvételeket, szereptévesztéseket látva átrendezi a szereplők térbeli helyzetét, hogy az a jobb agyféltekének megfelelő, örök rendet képviselje. Ha ez ellenállásba ütközik, akkor rövid, tudatosító mondatokat mondat el a szereplőkkel, hogy a rend a psziché mindegyik szinten tudatosodjék. Végül, amikor megszületik a „szivárványhíd”, vagyis a bal és a jobb agyfélteke egyként látja és érzékeli az új, mélyebb valóságot, akkor az mindig nagy felszabadulásélménnyel jár. Aki részt vett rendszerállításon, az onnantól meghallja a lelke szavát, és jó esetben nem cselekszik ellene. És ez nem csekély eredmény.

Hogyan jutott el a családállítástól a rendszerdrámáig?

Amikor alaposan megismertem a családállítás módszerét, elkezdett érdekelni, hogyan adaptálható a módszer arra a családi rendszeren túli területre, amin én dolgozom.

Engem, mint integratív asztrológust, természetesen az emberi sorskérdések érdekelnek a legjobban, és azok hatása a mindennapi konfliktusainkra, küzdelmeinkre. A spiritualitás világában létezik olyan sorsátvétel is, amelyet nem egy korábban élt családtagtól, hanem egy korábbi önmagamtól eredeztethetek – nevezhetjük ezt karmának is. Gyakori tapasztalat, hogy ha egy életen belül valaki megfizette a sorsadósságát, a terhét mégsem tudja lerakni – olyan, mintha hozzánőtt volna. Viszont egy speciális módszerrel megvizsgálható a tünetek korábbi életbeli előzménye, s az is, vajon eljött-e az ideje annak, hogy az állító a teher alól felszabaduljon.

A családi rendszeren túli problémák másik része belső valóságunk sajátos dinamikájából ered, abból, amit a pszichológia ego state-eknek hív, mi pedig énállapotként azonosítunk a horoszkópban. Ezek éppolyan konfliktusban élnek bennünk, mint amilyen konfliktusban mi élünk a környezetünkkel. A horoszkópállítás során az énállapotok harmonizálása megerősíti a személyiségünket, s megtapasztalhatjuk, milyen az, amikor mindegyik belső erőforrás együttműködik, és bennünket szolgál.

A karmikus múlt feltárása szinte mindig mély felismerésekkel jár, az énállapotok harmonizálása után pedig gyakran elhangzik ez a mondat: „még sohasem éreztem magam ennyire kerek egésznek és energizáltnak”. A módszer eredményei is biztatók: a résztvevők nyolcvan-kilencven százaléka számol be arról, hogy az állítások során elérte az általa kitűzött célt.

Az Elixír Magazin cikke nyomán

  • Humanisztikus Asztrológia™