Humanisztikus asztrológia

„Az ember szeretné érteni a világot, hogy az miért olyan, amilyen. Mitől olyan szép, olyan szörnyű, olyan nyomorúságos és egyben titokzatos. De leginkább az embert szeretné megismerni” írja a szerző a Humanisztikus asztrológia előszavában. E pszichológiai megközelítésű, determinizmuson túlmutató szemléletet tükröző mű a humanisztikus asztrológia alapjait foglalja rendszerbe. Elsőként ad részletes ismertetést e korszerű irányzat horoszkópértelmezési technikájáról. Kreatív, logikus, könnyen elsajátítható módszert kínál, amely a legalapvetőbb asztrológiai elveknek szerez újra érvényt. A szerző az ismertetett humanisztikus tételeket a legszigorúbb gyakorlati próbának veti alá: a példahoroszkóp részletes kifejtése — akár egy matematikai tétel bizonyítása — pontról pontra nyomon követhetően vezet egy eseményekben gazdag élet sorsfordulóihoz és egy sokoldalú személyiség legrejtettebb mozgatórugóihoz.

Mert e könyv, egyedülálló módon, élő klasszikust választ elemzése tárgyául — Szepes Máriát, aki nemcsak idézett művei által, hanem személyes reflexióival is igazolni tudta a humanisztikus ábraelemzés univerzális érvényességét.


A HUMANISZTIKUS ASZTROLÓGIA ÉS A HARMADIK ÉVEZRED (idézet a könyvből)

A világ kaotikus. Nincs két egyforma falevél, nincs két egyforma ujjlenyomat, nincs két egyforma ember. Hogy eligazodjunk ebben a káoszban, fogódzókra van szükségünk. Tipizálásra. A falevelek fajtáit például biológiaórákon tanítják. Van közöttük fűrészelt és sima szélű, tojásdad és szív alakú. Ha egy levelet kézbe veszünk, meg tudjuk határozni a típusát. Ám ha egy emberrel találkozunk, nem tudjuk, kivel van dolgunk. Nincsen használható típustanunk. A pszichológiáé túlságosan elvont és bonyolult, míg az egyszerűsített (családi, csoport— vagy kultúrhátterű) tipizálások valójában burkolt előítéletek, s bár fogódzónak megteszik, a valódi emberismerethez egyáltalán nem visznek közelebb.

Az asztrológia népszerűsége méltán típustanán alapul. A tizenkét asztrológiai karakter valamelyikében (esetleg kettő kombinációjában) mindenki ráismer a hozzá közelállókra. Érdekes, önmagára jóval kevésbé. De ez már nem a típustan hibája, hanem az önismereté.

A világ — mint mondtuk — kaotikus. Az ember szeretné az eseményeket, a folyamatokat kiismerni. Megtalálni a törvényszerűséget, mely azokat működteti. A természettudományok e kihívásnak már részben megfeleltek. A fizika és a kémia egyenletei, képletei bizonyos tartományokban egészen jól használhatók. A természet összetett, látszólag véletlenszerű folyamatai is modellezhetők, ha ismerjük a kezdeti feltételeket. Úgy tűnik, a világ minden jelensége mögött matematika rejlik. De vajon mi határozza meg az ember sorsát? Szintén matematika? S ki az, aki föl tudná írni egy élet minden fordulatának, találkozásának, örömének és kétségbeesésének a képletét?

Az emberi elméhez hasonlóan az asztrológia is hosszú evolúción ment keresztül. Az új évezred asztrológiája szakít a hagyományokkal. Nem vállalja tovább a sorstérkép rajzolgatását. Nem a jövővel foglalkozik, hanem az emberi psziché működésével és a vele szinkron folyamatokkal. Állítja: a jövő itt és most készül a lélek vegykonyhájában, s akinek fontos, mit hoz a holnap, arra figyeljen, most mit kotyvaszt odabent, a lélek üstjeiben. Az új asztrológia nem jósol, de megmondja, milyen folyamatok zajlanak a láthatatlan mélységekben, azok milyen következményekkel terhesek, s mik a feltételei és módozatai a változtatásnak.

bookline-50 libri-50