„Bárcsak bemutatkoznának az újszülöttek, s elmondanák, mit várnak tőlünk – ábrándozunk gyakorta szülőként. S íme, most a vágyunk teljesült. Ez a kötet alapvető kézikönyv minden szülőnek, aki szeretné tudni, figyelembe venni, hogy valójában ki az a csodás gyermek, aki a családba érkezett. Mert jó tudni, kivel is élünk együtt, milyen szépséges lehetőségek bújnak meg abban az apróságban, aki mostantól beragyogja a család életét. Miben segítsük, mire biztassuk, mit igyekezzünk elkerülni, mely életkorban mire számíthatunk – erről súgnak a csillagok, s erről súg e könyv is. S aki már megismerte az apróság csillagjegyeinek lényegét, számos tanácsot is kap: mire figyeljen, miben segítse, mitől óvja azt, aki a legfontosabb személy egész életében – a gyermekét.” (Böszörményi Gyula)
„Az ország egyik legkitűnőbb asztrológusa, Rákos Péter, s a gyermeklelkek páratlan ismerője, Böszörményi Gyula erőteljes színekkel s az élet legapróbb részleteire is figyelő érzékenységgel írják le, mit üzennek a csillagok nyelvén a gyerekek nekünk, felnőtteknek. Mit gondolnak, éreznek, hogyan viselkednek, mi jellemük erénye és gyengéje, s mi a titka: hogyan kell nekünk, szülőknek bánni velük.” (Müller Péter)
A HALAK GYERMEK ÜZENETE (idézet a könyvből)
Meglátjátok, milyen jó gyerek vagyok. Talán kicsit túlságosan is békés, csendes, engedelmes. Tétován nézegetlek benneteket, s ha kezeteket nyújtjátok, vagy megajándékoztok első játékaimmal, azokat bizonytalankodva fogom megérinteni. Biztassatok több aktivitásra, bátorságra, hogy merjek mozdulni, tapintani, tapasztalni, hasra fordulni.
Pelenkázás, öltöztetés közben tágra nyílt szemmel nézlek benneteket. Azért akarom megismerni a környezetemben élőket, hogy tudjam, mit vártok el tőlem, s hogyan lehetnék a lehető legjobb gyermeketek. Később, ha csendre vágytok, én akkor is elfojtom hangomat, ha valami bajom van. Éppen ezért ajánlatos az átlagnál kissé jobban figyelni rám, mert előfordulhat, hogy éppen fáj valamim vagy félek valamitől, mégsem kezdek bele egy mindenkit mozgósító sírásba.
A víz az én lételemem. Fürdetéskor nagyon boldog vagyok, sokáig szeretek lubickolni a kellemesen meleg hullámok között, s nagyokat kacagok a közös mókázásainkon. A mécses azonban nálam nagyon könnyen – néha talán túl könnyen is – eltörhet. Nem csupán akkor fakadok sírva, ha valami megrémít, vagy kellemetlenség, fájdalom ér. Akkor is legörbül a szám, ha szokatlan dolog történik, vagy meglepő tárgy kerül a közelembe, sőt akkor is, ha megérzem, hogy ti szomorúak vagytok.
Örök álmodozó vagyok, gyakran csak úgy nézek bele a semmibe. Később, etetés közben anya bosszús is lehet, hogy sokat tétovázom egy-egy falat előtt. Ilyenkor a kedvenc játékom legyen a kezem ügyében, s mikor később beültettek az etetőszékbe, készüljetek fel arra, hogy ez bizony nem lesz gyors menet. Merengek, ábrándozom, néha persze falatozom is. Ne sürgessetek, ne erőszakoljátok belém a következő kanálnyi étket, mert ettől nyugtalan, sírós, elkeseredett leszek. Tartsátok számon, hogy mit szeretek, mit nem. Hajlamos vagyok ugyanis arra – pusztán azért, hogy a kedvetekben járjak –, hogy legyűrjem az utált ételt, vagy hogy sokkal többet egyek, mint amennyi jólesik.
Kérlek benneteket, hogy soha ne legyetek türelmetlenek, agresszívak, követelőzők velem. Én minden energiámat arra fordítom, hogy jó gyermeketek legyek: fokozottan figyelem a legapróbb arcrezdüléseteket, a hangotok változását. Így mindig megérzem, ha úgy hajoltok fölém, hogy némi nehezteléssel vagytok irántam, mert „már megint valami bajom van”. Ez növeli egyébként is meglehetősen erős félénkségemet.
