Elérhető információ
Ha valaki (vagy valami) egy rendszer része, akkor a rendszer információi számára hozzáférhetőkké válnak: csak így tud a rendszer részeként funkcionálni. Az egyén számára ezért elérhetők mindazokhoz a személyekhez tartozó, s a rendszer szempontjából lényeges információk, akikkel csoportot (családot) alkot. A rendszerállítás ezekkel az információkkal dolgozik.
Rejtett struktúra
Az emberi kapcsolatok hátterében egy rejtett, horizontálisan és vertikálisan strukturáló hatás működik, amely a családi, nemzetiségi, lakóhelyi, szakmai, munkahelyi stb. rendszereket dinamizálja. A vertikális alapstruktúrát a rendszerbe lépő generációk lépcsőzetes egymásutánja alkotja: az idősebb generáció a hierarchiában felette áll a fiatalabb generációnak. A horizontális alapstruktúrát az időben egymás után a rendszerbe lépő, egy szinten lévő tagok sorrendje képezi: a később belépett tag a hierarchiában a korábban érkezett tagot követi. Ebben az alapstruktúrában a történelmi koroktól és kultúráktól független archaikus rend nyer formát, s jelöli ki tagjai megváltoztathatatlan helyét és szerepét.
Eltérések
Ha a hétköznapi működés szintjén egy rendszer mintázata ettől a rejtett alapstruktúrától eltér, az megzavarja a rendszer energiaáramlását, és elakadást – rendszerhibát – okoz. Amikor egy humán rendszer működésében hiba támad, akkor azt a rendszer tagjai öntudatlanul kompenzálni kezdik. Ezáltal egy összehangolt és egységes – az eredeti struktúrától eltérő – viszonyrendszer jön létre: a rendszerállítás ezt a módosult kapcsolati mintázatot tárja fel és korrigálja.
A rendszerállítás hatásmechanizmusa
A rendszerállítás csoportban zajló diagnosztikai és korrekciós eljárás, amely során a csoport tagjai egymás rendszerének elemeit képviselik, s az adott rendszer összefüggéseit személyes részvételükkel jelenítik meg az állítás terében. Ez úgy lehetséges, hogy a csoport – lévén maga is rendszer – hozzáfér tagjainak információihoz, s azokat több (kinesztetikus, emocionális, kognitív, vizuális) csatornán keresztül érzékelve kifejezni, kommunikálni képes.
Képviselet és érzékelés
A rendszerállítás a térben álló képviselők érzékelésén és az állításvezető velük folytatott kommunikációján alapul. A rendszer elemeit megjelenítő csoporttagok olyan közvetlen energetikai és információs csatornaként működnek, amely az állító tudattalanjában leképezett mintázatok és a térben álló képviselők között időlegesen – egy-egy állítás idejére – kiépül. Az állítás terében álló képviselők ily módon nemcsak információt adnak az állító családi, munkahelyi, kapcsolati rendszerének viszonyairól, hanem az állítás korrekciós hatásait is képesek visszacsatolni az állító belső terébe.
A rendszerállítás kompetenciája
A rendszerállítások során semmiféle távolhatás nem működik: a módszer nem a tényleges rendszerrel épít ki kapcsolatot, hanem az állítóban arról kialakult belső képpel. Ebből következően az összes térben álló szereplő – szándékának megfelelően – segítséget kaphat a korrekciós folyamatban. Rendszerállítás után az állító belső felismeréseinek hatására indul tudattalan újrarendeződés a megjelenített kapcsolati rendszer tagjai között, s ez eredményez változást az állító és az érintett szereplők viszonyában.
A rendszer-én
A rendszer-én az emberi psziché rendszerszintről eredő, aktuálisan a családi mintázat szintjén érzékelő része (a hellingeri „lélek”). Gondolkodása jobb agyféltekés, szimbolikus, rendszer- és mintázatlátó, világképe és szóhasználata archaikus és emocionális. Rendszerállítások során a képviselők rendszer-énjének érzékelése, szemlélete, viszonyai mutatkoznak meg a térben.
Élet
A rendszerszintet az életenergia áramlása élteti – a rendszer-én számára ezért az élet a legnagyobb jó. Forrása a két szülő életenergiája, melynek mozgását a rendszer-én mint szeretetáramlást érzékeli a szülőkön, nagyszülőkön, dédszülőkön stb. keresztül. Ha a rendszerben valakinél megtörik vagy csökken az életenergia áramlása, az rendszerhibát okoz: a rendszer-én ezt kívánja korrigálni úgy, hogy tőle idegen szerepeket és terheket vesz fel. A rendszerállítás a család rendszerében az életenergia – a szeretet – eredeti, zavartalan áramlását állítja helyre.
Halál
Rendszerszinten nem létezik halál: aki megszületik, az onnantól az élet része. A szülők fizikai halálát a rendszer-én természetesnek tekinti: „aki előbb jött, az előbb is megy el”. A fizikai létből korán kilépők rövid életideje (baleset, vetélés, csecsemő- vagy gyermekhalál) e szinten előre tervezettnek, sorsszerűnek bizonyul: „ennyi volt az életidejük”. A rendszerállítás terében halottként megjelenő (fekvő) képviselők pozíciója is csupán izolációt, erőtlenséget jelenít meg – azt, hogy az állító róluk ilyen képet alakított ki magában.
Rendszerhibák
A család kapcsolati mintázatában észlelt megüresedett hely (egy családtag hiánya, izolációja, kirekesztése) rendszerhibát okoz, ugyanis rendszer úgy kompenzál, hogy a hiányzó személyt egy másik családtaggal helyettesíti („Anya, én képviselem neked az első szerelmedet”). Hasonló módon, ha a rendszerből valaki korán eltávozott, akkor a később született és az ő helyére került családtag pótolni igyekszik őt, illetve törleszteni kívánja neki az élete árát („Bátyám, ha életben maradsz, énrám már nem kerül sor. A te halálodnak köszönhetem az életemet. Ezt igyekszem visszafizetni neked”).
A családi mintázatban észlelt minden jelentős energiavesztés is (mikor egy családtagban nehéz sorsa következtében lecsökken az átáramló életenergia) rendszerhibát eredményez, mert az energiavesztést a családi rendszer úgy kompenzálja, hogy annak egy tagja – a teherviselés megkönnyítésének szándékával – osztozni kezd az elgyengült családtag nehézségeiben („Ha neked ilyen nehéz, akkor segítek vinni a terheidet, nagymama”).
Legtöbbször a család újonnan becsatlakozó tagjai, a gyerekek pótolják vagy kompenzálják rendszerük hiányzó vagy erővesztett tagjait oly módon, hogy azok érzéseit, indulatait, testi tüneteit átveszik, s egyedi tulajdonságaikat, gondolkodásmódjukat, világképüket, kapcsolódási formáikat magukévá teszik.
Az esetek többségében kompenzációk – rendszerhibák – állnak anyagi veszteségek, hivatásbeli kudarcok, függőségek, kényszerek, megmagyarázhatatlan döntések, önsorsrontás, identitászavar, törvényszegés, önveszélyes viselkedés és számos hangulati, idegrendszeri, pszichés, kapcsolati és egészségügyi probléma hátterében.
(Rákos Péter: Láthatatlan dimenziók című könyvéből)