Alapfogalmak

 

Állítás

A család- és rendszerállítás meghatározott szabályok szerint felépített, dramatizált formában történő diagnosztikai és korrekciós eljárás, melynek célja a feltárt rendszerhibák tudatosítása és kijavítása. A korrekció végbemehet az állítás alatt vagy közvetlenül azt követően, de bekövetkezhet hetek vagy hónapok múltán is – ez egyedül az állító belső folyamatain múlik.

Korrekció

A korrekció a rendszerállítás beavatkozása az állító rendszerébe a feltárt rendszerhiba megszüntetésének szándékával. Korrekciót legtöbbször az állításvezető által kezdeményezett mozgások, közlések és értelmezések idéznek elő (a rendszerállítások során elenyészően kevés a spontán korrekció).

Korrekciós mondatok

Korrekciós mondatok a rendszerállítás rendezési fázisában elhangzó kulcsmondatok. Ezek emblematikus tömörséggel fogalmazzák meg azt a rendszerszinten érvényes törvényt vagy igazságot, amelynek áthágása, fel nem ismerése okozta a rendszerhibát. („Te is hozzánk tartozol”, „Én mindkettőtöket egyformán szeretlek”, „Az én sorsom, én viszem”). A korrekciós mondatok kiforrott, s ez okból változatlan formában elhangzó kijelentések: elismétlésük, újbóli elhangzásuk a rendszerszint törvényszerűségeinek alapszintű bevésődését segíti.

A rendszerállítás jogosultságai

Az állítónak szükséges látnia és megismernie a rendszerhibát okozó történéseket, mintázatokat, máskülönben képtelen kijavítani azokat. Amennyiben a képviselők korrekciós szándéka egyértelműen megmutatkozik, mindegyik térben álló szereplőnél kezdeményezhető feltáró munka. Az állító saját kiskorú gyermekének tünetét, témáját állíthatja, viszont párja, házastársa, rokona vagy ismerőse problémáját nem hozhatja csoportba.

Állító

Rendszerállításon pszichésen egészséges (fiatal- és felnőtt korú) csoporttagok állíthatnak; pszichés zavarban szenvedők csak pszichoterapeutájuk kíséretében vehetnek részt a csoport munkájában. Az állító betegségeiről az állításvezetőnek tájékozódnia kell, és ha szükséges, szakorvos bevonásával mérlegelnie, hogy az állítás kiváltotta érzelmi állapot milyen kockázati tényezőt jelent számára.

Fókusz-személy

Fókusz-személy az, akinél az állító rendszer-énje a családi mintázatban rendszerhibát érzékel. Az állítás elsődlegesen a család fókusz-személlyel kapcsolatos bevonódását tárja fel és korrigálja, ám ha ez akadályba ütközik (például a rokonság nem képes egy kirekesztett felmenőt visszafogadni, vagy a szülők nem tudnak a meg nem született gyerekükre ránézni), akkor az állítónak a fókusz-személy dinamikájába való bevonódását hivatott megszüntetni („Drága nagybácsi, hozzánk tartozol. A testvéreid még neheztelnek rád, de én látlak, és tudom, hogy a családunk része vagy.” „Kedves nővérem, itt a helyed mellettünk. Anyuék még nem tudnak feléd fordulni, de mi, a testvéreid itt vagyunk, szeretünk, és közénk tartozol.”). A korrekció tartósságát a fókusz-személy kompenzált állapota biztosítja: egy család újraintegrált, erőforrásos tagja többé nem jelent megmentésre, helyettesítésre, tehermegosztásra felszólító erőt az állító rendszer-énje számára.

Tér

A rendszerállítás tere a csoport által formált kör, amelyben az állító rendszerének (családjának) az állítás fókuszába helyezett része jelenik meg. Ez a tér a fizikai élet körét is jelenti, így ha egy képviselő ki akar lépni ebből, akkor az legtöbbször az életből való kilépési szándékát jelzi.

Rend a térben

Rendszerállításokon a kapcsolati mintázatok térben jelennek meg, így a képviselők térbeli elhelyezkedése utal a kapcsolatok strukturális hátterére:

  • a felmenő-leszármazott viszonyt az egymás mögötti elhelyezkedés jelzi;
  • a rendszerbe egymás után belépők az óramutató járásának megfelelően, sorrendben (idősorban) helyezkednek el a térben;
  • a gyermeki pozíciót a térdelő vagy ülő helyzet fejezi ki;
  • házastársak esetében a nő áll a férfi balján.
  • Ennek értelmében az állító korábbi partnerei is idősorban jelennek meg az állításban, azonban korábbi férfipartner esetén a feleség helyet cserél a férjjel (vagyis a férj átáll a feleség bal oldalára), s az előző férfipartnerek a feleség jobb keze felől sorakoznak fel.

 

(Rákos Péter: Láthatatlan dimenziók című könyvéből)