Tóháti Ildikó

Tóháti IldikóDr. Tóháti Ildikó vagyok. Az ELTE jogi karán szereztem meg a diplomámat. Már az egyetemi évek tapasztalata elegendő volt ahhoz, hogy lássam, ez nem az én utam. Később foglalkoztam menekültüggyel, ifjúságvédelemmel, dolgoztam az idősgondozásban és egy életmód-tanácsadással foglalkozó cégnél.

A Humanisztikus Asztrológia Iskolában végeztem, annak ügyvezetője és tanára vagyok. Két évig vezettem az Elixír Magazin Válaszol az asztrológus rovatát, jelenleg egyéni konzultációkat és asztroterápiákat tartok.


Kérdések és válaszok az Asztroweb.hu tanácsadói fórumáról

Kérdés: Nos, az én párkapcsolati „miértem”, és „hogyanom” tán ugyanolyan, mint sok száz szinglié… Miért van az, hogy bár soha nem vágytam karrierre, egzisztenciára, ilyesmire, ez megadatott, ugyanakkor amire gyermekkoromtól készültem, a feleség- és anyaszerep, az nem? Miért van az, hogy még soha egyetlen igazán tökéletes párkapcsolatom sem volt, illetve, hogy én egyiket sem tudtam így megélni? Vagyok, aki vagyok… S bár magam is tudom, hogy 33 évesen az elképzeléseim az életről, szerelemről, párkapcsolatról nem épp hagyományosak, s hogy nem én vagyok a dögös álomcsaj a pasiknak… Mégis, miért van az, hogy egyedül vagyok? És ami ugyanilyen fontos: hogyan változtassak ezen az állapoton, amibe évek óta beleragadtam? Hogyan kell navigálnom a dolgokat, hogy nekem is kijusson a férj, gyerek, kis ház, sok virág, nagy kutya a kertben, kispolgári álom? Köszönöm V. Éva

TI: A humanisztikus szemlélet alaptétele, hogy felnőtt fejjel csak olyan vágyat, életcélt fogalmazunk meg, amihez a szükséges erőforrásaink rendelkezésre állnak. Kinek több, kinek kevesebb. Van, akinek a karakterstruktúrája olyan, hogy kifejezetten megnehezíti, vagy egyenesen ellene dolgozik ezeknek a megfogalmazott céloknak. A te ábrád is ilyen struktúrát mutat.

A Vízöntő Napod, az ascendáló Uránuszod, a 11. házban lévő 1. házúr Plútód a függetlenséghez, a 6. házban lévő Kos Holdad a nagy energiájú karrierhez adja az energiákat.  Ez nem azt jelenti, hogy „le lennél tiltva” a családról, gyerekről, otthonról. A horoszkóp nem tilt meg semmilyen megélést, életprogramot, viszont előszeretettel magába gyűjt – kora gyerekkortól – olyan pszichológiai programokat, amelyek az ábra erővonalait segítenek megvalósítani (esetedben a karriert és a függetlenséget).

Tapasztalatunk szerint ezek a rárakódott „ballasztok” képezik azt a túlsúlyt, amely miatt az életed nem tudja a kívánt fordulatot venni. Ezek leépítése energiát szabadít fel, ami arra elég, hogy a kívánt váltást létrehozd az életedben. A „ballaszttól” pedig hellingeri szemléletű családterapeuta, és tranzakcióanalitikus pszichológus segítségével szabadulhatsz meg.


Kérdés: Kedves Ildikó! Párommal 5 év után szakítottunk (három hete külön élünk, de tartjuk a kapcsolatot) – bár már előzőleg többször lázadoztam a kapcsolatunkban – és mégis úgy érzem, hogy vele kellene leélnem az életemet. Mégis bizonytalan vagyok, de úgy érzem ő is. Visszahúz a szívem hozzá, bár élvezem az önállóságot, mert eddig igazán nem élhettem meg ezt. Szeretném tudni, hogy miért alakult így a kapcsolatunk, miért akartam többször kitörni és amennyiben igaz, hogy egymásnak teremtett az élet minket, hogyan tudnánk a lehető legtöbbet vinni a kapcsolatunkba, hogy jól működjön, akár házasságilag is. A párom Mérleg, Skorpió Ascendenssel, én Halak vagyok Bak Ascendenssel. Nagyon érdekelne a válaszod, és előre is köszönöm szépen! Üdvözlettel: F. Tünde

TI: Szia Tünde! Először a „lázadozásaidra” szeretnék reagálni. A 11. ház a függés-függetlenedés háza, mely egy olyan polaritás, amit bármelyik szélsőségében nehéz megélni. Ha totálisan függsz, akkor elveszíted a szabadságodat, ha totálisan független vagy – legalábbis hagyományos értelemben (birtokolni és birtokolva lenni) – nehéz tartós kapcsolatot fenntartani. Azért hangsúlyozom a szélsőségességet, mert ez az az életterület, mely megélésének nincsenek differenciált szintjei. (Nem lehet valaki kicsit független vagy kicsit függő.)

Egyik énállapotodat jelölő planétád, a Skorpió Holdad a 11. ház kezdetén (asztrológiai nyelven a 11. ház csúcsán) áll, ráadásul szoros együttállásban az Uránusszal, a függetlenség és szabadság planétájával. A Skorpió a végletek energiájával bír, végletesen kötődik vagy végletesen elszakad, vagyis a humanisztikus asztrológia nyelvén ezt a problémát még nem oldotta meg/vagy ezzel a problémával küszködik, a szélsőségek közötti egyensúlyt még nem találta meg. Láthatod, hogy a szélsőségek megélése nyomatékosan jelen van ezen a területen.

Kérdésedben megfogalmaztál valamit, amivel kapcsolatban mondanivalóm van. Lehet, hogy sokan felháborodnak, de a humanisztikus asztrológia szempontjából – amelyik a változást, a személyiségfejlődést helyezi fókuszba – az „egymásnak teremtett bennünket az élet” valami statikusat feltételez.

Ha találkozol valakivel és az az érzésed, hogy „ő az igazi”, az egy adott életszakaszra, fejlődési stádiumra jellemző érzés, megállapítás, kijelentés. Itt és most összepasszolunk, mint egy puzzle két darabja, és ha semmi nem változna, így lenne ez 50 év múlva is.

Márpedig mi változunk, és a puzzle-darab, ami mi vagyunk, alakulni kezd, és már nem illeszkedik a mellette lévő darabkával. Lehet feszíteni ezt az illeszkedést, csak az konfliktusos és fájdalmas (általában kényszeríti a másikat, hogy illeszkedjen hozzánk vagy viszont, és ez ellentmond az individuális fejlődés- és szabadságelvnek), vagy tudomásul vesszük, hogy az új formához, új puzzle-darab illeszkedik, és szeretettel megköszönve, amit kaptunk, el tudjuk engedni egymást. Tudom, hogy ez erősen Vízöntő szemlélete a kapcsolatoknak – de hangsúlyozom, hogy nem kell egyetérteni velem – ez nem az igazság, csak egy elv az alternatív közelítések közül, amit én is képviselek.


Kérdés: Szia Ildikó! Az én problémám az, hogy amúgy egy határozott, talpraesett, őszinte ember vagyok, de ha egy mélyebb kapcsolatba kezdek, fejet hajtok, és inkább mindenre igent mondok, és feladom magam, csak a másiknak jó legyen. Aztán eljön egy pont, amikor pillanatok alatt letisztul a rózsaszín köd, és ellenségessé válok, de nem merek szakítani, mert nem szeretem én kimondani az utolsó szót, kényelmesebb a mártírszerep. A kérdésem az lenne, hogy tudnék ezen a szélsőséges érzelmi skálán változtatni, ha lehet egyáltalán? N. Veronika

TI: Nehezen lehetne jobban modellálni a Humanisztikus Asztrológia énállapot-elméletét annál a leírásnál, amit te mondasz arról, ahogy a pasikkal viselkedsz. Látható, hogy – velük kapcsolatban – két egymással ellentétes működést veszel magadon észre, és az ábrádban két egymással ellentétes működésű énállapotod vesz részt ebben a problémában.

Az egymás mellett álló jegyek egymás tökéletes ellentétei, semmiben sem hasonlítanak egymásra. Azt szokták gondolni, hogy az egymással szemben álló jegyekre igaz ez, de azok ugyanarról szólnak valójában, ugyanazon téma poláris párjai. Neked van egy Mérleg énállapotod (Mérleg Nap), de az 1. házban van két fontos planéta, ami azt jelenti, hogy két egymással ellentétes énállapot kap szerepet a reakcióidban. Van egy Skorpió énállapotod is, ami határozott, talpraesett, őszinte, egyenes… (Skorpió Plútó együttáll a Skorpió Merkúrral). Viszont kapcsolatban – a te szavaiddal – „feladod magad, hogy a másiknak jó legyen”, ez a Mérleg Nap tökéletes leírása, hiszen a 12. ház az áldozathozatal, az önzetlen szolgálat házában áll (”feladom magam, hogy a másiknak jó legyen”). A Mérleg alapmotivációja: „mindent megteszek azért, hogy te jónak láss engem…” – majd írod – jön a váltás, ellenségessé válsz (Skorpió), de nem mersz szakítani, mert nem szereted kimondani az utolsó szót… lám ismét visszaváltasz Mérleg énedbe. A Mérleg az, aki semmitől sem irtózik jobban, mint a konfrontációtól és a konfliktustól.

Az énállapotok olyan gyorsan változhatnak, hogy beszélgetés közben, ha kimondasz egy mondatot, a mondat első felében az egyik énállapotodban, míg a mondat másik felében egy másik énállapotodban tartózkodhatsz….mint ahogy ezt beszámolód is tükrözi. „Nem szeretem kimondani az utolsó szót” – a Nap konfrontáció-elkerülésével van kapcsolatban, a „mártír” pedig a 12. házas önfeláldozással.

A Humanisztikus Asztrológia úgy tartja, hogy az énállapotok működésének tudatosítása egy olyan információ, ami már képes segíteni abban, hogy az énállapotok ne spontán, reflexszerűen ugorjanak előtérbe, hanem némi önismeret és önmegfigyelés után, az egyénnek meg lesz a szabadsága, hogy mindig azt az énállapotát használja, mely erőforrásos, mely az adott helyzetben a legjobb, legeredményesebb.


Kérdés: Újabban komoly párkapcsolati problémáim vannak. Az elmúlt egy év a hazugságokról, megcsalásról, veszekedésről, szakításról és megbocsátásról szólt, és a párom volt barátnője a mai napig megkeseríti a kapcsolatunkat. Összevissza hazudozik rólam a páromnak, ő meg persze neki hisz, és nem nekem. Ezt most így nem részletezném. Úgy érzem, hogy kölcsönös bizalom nélkül már nem tud működni ez a hétéves kapcsolat, amit én szeretnék megtartani, de egy olyan emberrel, aki felül minden pletykának, nem megy. Azt szeretném megkérdezni, hogy miért van ez, lehet-e belőle út a kilábalásra, miért van az, hogy nem találok egy békés, boldog, bizalomra épülő párkapcsolatot? Illetve van-e esély, hogy egyáltalán ezt megtalálom. Gyermekeket nem is terveztünk. Sajnos, ez a sok gonoszság, álnokság rányomja a bélyegét a teljes hangulatomra, nem nagyon tudok már örülni semminek, és teljesen bizalmatlan lettem. A következő évem is ilyen lesz? Válaszát nagyon megköszönöm! A képletem nyilvános. Üdvözlettel: Virág

TI: Kedves Virág! Nem véletlenül találkozol annyi hazugsággal, álnoksággal, hiszen egy nagyon mély és intim közöd van az ezeket képviselő planétához, a Neptunuszhoz (mely az 1. házban áll). Ez egy olyan „állapotot” jelent, amelyben ezeket a történéseket nagyon énközelinek, „lelkedbe gázolónak” éled meg. Azért találnak meg, mert oda akarnak jutni a lelked közepébe, energizálni akarják az archetípust, átéletni veled a Neptunuszodat.

Szűz Napodból valószínűleg aprólékos, kritikus, korrekt, racionális vagy, Nyilas Holdadnak pedig az etikus, idealista hozzáállása akadályozza meg, hogy a Neptunuszt ezen az alacsony szinten éld meg.

Dethlefsen óta tudjuk, hogy ha egy planétát nem élünk meg azon a színvonalon, amelyiken minket az energiája táplál, támogat, kiteljesít, hanem alacsonyabb rezgés szinten, akkor tüneteket vagy rossz élményeket generál. Ő azt tanácsolja, hogy az adott témakörben keressünk valamilyen aktív tevékenységet – hogy ne passzívan szenvedjük el a meg nem élt planéta hatását.

A Neptunusznál ilyen aktív tevékenységek a: zene, fantázia, művészet, festészet, kreatív alkotó tevékenységek… nosza, válassz egyet!

Válasz: Kedves Ildikó! Válaszodat köszönöm szépen. Régebben zenéltem, és sokat rajzoltam, ami mostanában kimaradt az életemből. Akkor nem éreztem úgy, hogy annyi támadást kapok, mint most, úgy látszik, vissza kell térnem ezekhez. Mindenesetre azért könnyebb lenne, ha ez a bolygó nem így hatna rám, de hát ez van, ebbe születtünk. Szép napokat: Kicsi Virág


Kérdés: Szia Ildikó! Lassan 3 éve egyedül nevelem 5 éves kisfiam. Nem értem, miért nem vagyok képes új párt találni. Most már szeretnék minél hamarabb tartós kapcsolatban élni. Mit tegyek? K. Natália

TI: Kedves Nati! A család sajátos többszereplős rendszer. Amíg kettesben élünk a párunkkal/férjünkkel, addig nem vagyunk család. Akkor leszünk az, amikor gyermekünk megszületik. A gyermek születése átalakítja a rendszert, illetve újat hoz létre. Ennek a rendszernek az „előképe” már benne van horoszkópunkban.

A te esetedben a gyermek jelzője – a Merkúr – nagyon szorosan együtt áll egyik énjelölőddel, Szűz Napoddal (ami együtt áll a Marssal, a férfi partner jelölőjével is). A Merkúr ezenkívül a 7. ház – a partner területének – uralkodó planétája. Hétköznapi nyelven ez azt jelenti, hogy a lelked rejtett színpadán a kisfiadra lett osztva a társ, a barát, a „megértő másik” szerepe. Ez egyáltalán nem ritka szereposztás, közülünk is nagyon sokan vagyunk lelki támaszai, támogatói, barátai/barátnői szüleinknek. Ez egy meghitt, szeretetteli biztonságos lelki viszony, ám a lélek mély szerkezetét ismerve tudjuk, hogy egyetlen társnak szánt hely van a lelki színpadon, és így a szülő-gyerek kölcsönösen elfoglalják egymáséit. Jó hír, hogy újra lehet osztani a szerepeket. Erre a már sokat emlegetett, és javasolt Hellinger-terápia keretein belül van lehetőség.


Kérdés: Szia Ildikó! Érdeklődnék, hogy párkapcsolati dolgom mikor érhet számomra nyugvópontra. Lassan 8 éve „vergődök”. Még mindig keresem az igazit. Köszönöm. Zsolt

TI: Szia Zsolt! Ha olvasod a fórumon megjelenő válaszaimat, akkor nem fog meglepetésként érni, hogy nagyon szívesen visszakérdeznék. Nem ismerlek, nem tudom mit jelent neked az, hogy „vergődök”, és azt sem tudom, hogy mit értesz az alatt, hogy „számomra nyugvó pontra”…Ezért próbáltam meg információt gyűjteni tőled – mert ha egy picit bekukkantást engedsz a világodba – akkor én jobban tudok tájékozódni, és nem utolsó sorban jobban értem, hogy te mire gondolsz. Már írtam máshol, hogy a konkrét személy – az ábra tulajdonosa – ismerete nélkül, nem lehet megmondani, hogy a horoszkóp által láthatóvá váló belső struktúrát milyen szinten éli, egy élethelyzetben az analógiás lehetőségek közül éppen melyiket választja…

Neked egy nagyon különlegesen energizált ábrád van, szélsőséges súlypontokkal. Tulajdonképpen a planéták többsége az én-te tengelyen helyezkedik el, ami az egyedül vagyok/odaadom magam egy kapcsolatnak problematika szélsőséges megélését jelentheti. A szubjektív veszély az a „totális odaadottság” megélése, a másikba való „beleveszés”, megsemmisülés átalakulás kihívása (3 planétád – 2 énállapotod – áll együtt szorosan a Skorpió jegyében, a 7. házban, a partnert jelölő területen).

Az én-tengely másik felén nagy stabilitású, biztonságigényű énállapot helyezkedik el (Bika Hold az 1. házban, az én házában), amelyik archetipikusan (lévén Jin karakterű) egyfajta belső kiegészülést, teljességérzetet adhat (Kos Ascendensed Jang karakter + Bika Holdad Jin karakter), és ezáltal elkerülhetővé válik a fent vázolt szubjektív „vészhelyzet”. A dolog azonban lévén, hogy a tengely két végpontja energizálva van, nem tud nyugvópontra jutni. Minél inkább az egyik végpont felé mozdulsz, annál inkább vonz vissza a másik (innen a „keresek”, a vonzás és a „mindig találok valami kivetnivalót”, taszítás).

A kiutat az önismereti munka, a poláris énállapotok megismerése, tudatosítása, és harmonizálása jelentheti.


Kérdés: Sokáig küszködtem párkapcsolati problémákkal, a kapcsolatok eleje mindig boldog volt, de aztán jött a kiábrándulás. Végül tavaly februárban megtaláltam az igazit, akivel idén májusban összeházasodtunk. A kapcsolatunk nagyon jó, szeretem a feleségem, ám az utóbbi 2-3 hétben furcsa dolog történt. Felfigyeltem az egyik kolléganőmre, akivel már egy évtizede együtt dolgozunk, de eddig mint nő nem érdekelt. Mostanában kettesben ügyködünk egy projekten, sokat vagyunk együtt. Először valamiféle lelki rokonságot kezdtem érezni vele, majd ez szerelembe csapott át. A feleségem sokkal szebb, nagyon szeretem, ráadásul a kolléganőm idősebb is nálam. Odáig fajult a dolog, hogy bevallottam neki a vonzalmamat, amin nagyon meglepődött, azt mondta, hogy szerinte nem szerelmes vagyok belé, talán a természetünkben lehetnek hasonlóságok, vagy a közös munka miatt érzek így. Hozzájárult, hogy megadjam a születési adatait, hogy megkérdezzem, szerinted mi zajlik most bennem? Köszi, N. Simon

TI: A szokásostól eltérően kicsit messzebb megyek, mint szoktam, s teszem ezt azért, mert osztozom a feleséged elvesztése feletti aggodalmadban.

Számomra nagyon sokatmondó és tünetértékű, ahogy a kolléganőddel való szerelmedről beszámolsz. A pszichológia összefoglalóan „énidegen érzéseknek” nevezi az ilyen tapasztalásokat. Vagyis megtaláltad az igazit, felességül vetted, szereted, s egyszer csak tessék… történik valami. Ebbe most nem tudok mélyebben belemenni, de pszichológiai tény, hogy azok az intenzív érzések (jók, rosszak egyaránt), amit egy kapcsolatban felbukkannak bennünk és valamilyen módon érthetetlennek, túlzottnak, nem helyénvalónak érezzük őket, azok valójában nem a mi érzéseink, vagyis azok nem hozzánk tartoznak. Valójában a partner elfojtott, tudattalanba tolt érzései, indulatai azok. Egy házasságban gyakori ilyen „áttolás” a neheztelés, a bűntudat, a féltékenység, düh és értelemszerűen a szerelem érzése soha (ugyanis azt nem kell elfojtani).

Egy munkatársi viszonyban azonban, ahol a munkatárs erkölcsileg stabil, és álmában sem jutna eszébe egy boldog férj felé szerelmi érzéseket táplálni. Ám ha ez mégis megtörténik vele, azt nyomban kirekeszti a tudatából és a „lelki közlekedőedény-elv” alapján áttolja a másikba. Különösen intenzíven törtéhet ez, ha a munkatársnő Skorpió, és még inkább, ha az, akibe áttolják Halak Nappal és Rák Holddal rendelkezik.

Tehát a kérdés: kié ez az érzés? Azé-e aki átéli, vagy azé, akivel közlik? Tudom, a pszichológiának már-már misztikus területe az énhatárok kérdése, az érzések hovatartozása, de minden énidegen érzés esetében jó lenne, ha létezésük eszünkbe jutna…

 

 

 


vissza-a-kezdolapra

  • Humanisztikus Asztrológia™