Tóháti Ildikó

Dr. Tóháti Ildikó vagyok. Az ELTE jogi karán szereztem meg a diplomámat. Az egyetemi évek tapasztalata elegendő volt ahhoz, hogy lássam, a jogi pálya nem az én utam. Később foglalkoztam menekültüggyel, ifjúságvédelemmel, dolgoztam az idősgondozásban és egy életmód-tanácsadással foglalkozó cégnél.

Asztrológiai tanulmányaimat a Humanisztikus Asztrológia Iskolában végeztem, annak ügyvezetője és tanára vagyok. A Humanisztikus asztrológia könyvsorozat megjelenését szerkesztőként és kiadóvezetőként segítem. Két évig vezettem az Elixír Magazin Válaszol az asztrológus rovatát, jelenleg egyéni konzultációkat és asztroterápiákat tartok.


Kérdések és válaszok az astroweb.hu tanácsadói oldaláról

Kérdés: Kedves Ildikó! Párommal 5 év után szakítottunk (három hete külön élünk, de tartjuk a kapcsolatot) - bár már előzőleg többször lázadoztam a kapcsolatunkban - és mégis úgy érzem, hogy vele kellene leélnem az életemet. Mégis bizonytalan vagyok, de úgy érzem ő is. Visszahúz a szívem hozzá, bár élvezem az önállóságot, mert eddig igazán nem élhettem meg ezt. Szeretném tudni, hogy miért alakult így a kapcsolatunk, miért akartam többször kitörni és amennyiben igaz, hogy egymásnak teremtett az élet minket, hogyan tudnánk a lehető legtöbbet vinni a kapcsolatunkba, hogy jól működjön, akár házasságilag is. A párom Mérleg, Skorpió Ascendenssel, én Halak vagyok Bak Ascendenssel. Nagyon érdekelne a válaszod, és előre is köszönöm szépen! Üdvözlettel: F. Tünde

TI: Szia Tünde! Először a „lázadozásaidra” szeretnék reagálni. A 11. ház a függés-függetlenedés háza, mely egy olyan polaritás, amit bármelyik szélsőségében nehéz megélni. Ha totálisan függsz, akkor elveszíted a szabadságodat, ha totálisan független vagy - legalábbis hagyományos értelemben (birtokolni és birtokolva lenni) - nehéz tartós kapcsolatot fenntartani. Azért hangsúlyozom a szélsőségességet, mert ez az az életterület, mely megélésének nincsenek differenciált szintjei. (Nem lehet valaki kicsit független vagy kicsit függő.)

Asztrológiai tanácsadásEgyik énállapotodat jelölő planétád, a Skorpió Holdad a 11. ház kezdetén (asztrológiai nyelven a 11. ház csúcsán) áll, ráadásul szoros együttállásban az Uránusszal, a függetlenség és szabadság planétájával. A Skorpió a végletek energiájával bír, végletesen kötődik vagy végletesen elszakad, vagyis a humanisztikus asztrológia nyelvén ezt a problémát még nem oldotta meg/vagy ezzel a problémával küszködik, a szélsőségek közötti egyensúlyt még nem találta meg. Látható, hogy a szélsőségek megélése nyomatékosan jelen van ezen a területen.

Kérdésedben megfogalmaztál valamit, amivel kapcsolatban mondanivalóm van. Lehet, hogy sokan felháborodnak, de a humanisztikus asztrológia szempontjából - amelyik a változást, a személyiségfejlődést helyezi fókuszba - az „egymásnak teremtett bennünket az élet” valami statikusat feltételez.

Ha találkozol valakivel és az az érzésed, hogy „ő az igazi”, az egy adott életszakaszra, fejlődési stádiumra jellemző érzés, megállapítás, kijelentés. Itt és most összepasszolunk, mint egy puzzle két darabja, és ha semmi nem változna, így lenne ez 50 év múlva is.

Márpedig mi változunk, és a puzzle-darab, ami mi vagyunk, alakulni kezd, és már nem illeszkedik a mellette lévő darabkával. Lehet feszíteni ezt az illeszkedést, csak az konfliktusos és fájdalmas (általában kényszeríti a másikat, hogy illeszkedjen hozzánk vagy viszont, és ez ellentmond az individuális fejlődés- és szabadságelvnek), vagy tudomásul vesszük, hogy az új formához, új puzzle-darab illeszkedik, és szeretettel megköszönve, amit kaptunk, el tudjuk engedni egymást. Tudom, hogy ez erősen Vízöntő szemlélete a kapcsolatoknak - de hangsúlyozom, hogy nem kell egyetérteni velem - ez nem az igazság, csak egy elv az alternatív közelítések közül, amit én is képviselek.


Kérdés: Szia Ildikó! Az én problémám az, hogy amúgy egy határozott, talpraesett, őszinte ember vagyok, de ha egy mélyebb kapcsolatba kezdek, fejet hajtok, és inkább mindenre igent mondok, és feladom magam, csak a másiknak jó legyen. Aztán eljön egy pont, amikor pillanatok alatt letisztul a rózsaszín köd, és ellenségessé válok, de nem merek szakítani, mert nem szeretem én kimondani az utolsó szót, kényelmesebb a mártírszerep. A kérdésem az lenne, hogy tudnék ezen a szélsőséges érzelmi skálán változtatni, ha lehet egyáltalán? N. Veronika

TI: Nehezen lehetne jobban modellálni a Humanisztikus Asztrológia énállapot-elméletét annál a leírásnál, amit te mondasz arról, ahogy a pasikkal viselkedsz. Velük kapcsolatban két egymással ellentétes működést veszel magadon észre, ami abból fakad, hogy két egymással ellentétes működésű énállapotod vesz részt ebben a problémában.

Az egymás mellett álló jegyek egymás tökéletes ellentétei, semmiben sem hasonlítanak egymásra. Azt szokták gondolni, hogy az egymással szemben álló jegyekre igaz ez, de azok ugyanarról szólnak valójában, ugyanazon téma poláris párjai. Neked van egy Mérleg énállapotod (Mérleg Nap), de az 1. házadban van két fontos planéta a Skorpió jegyében, ami azt jelenti, hogy így két egymással ellentétes énállapot kap szerepet a reakcióidban. Van tehát egy Skorpió énállapotod is, ami határozott, talpraesett, őszinte, egyenes... (Skorpió Plútó együtt áll a Skorpió Merkúrral). Viszont kapcsolatban - a te szavaiddal - „feladod magad, hogy a másiknak jó legyen”, a Mérleg énállapotnál a kormány. A 12. házban álló Mérleg Nap tökéletes leírása az, amit magadról adtál: a 12. ház az áldozathozatal, az önzetlen szolgálat háza. A Mérleg alapmotivációja pedig: „mindent megteszek azért, hogy te jónak láss engem...”. De aztán jön a váltás, ellenségessé válsz (Skorpió), de nem mersz szakítani, mert nem szereted kimondani az utolsó szót... lám ismét visszaváltasz Mérleg énedbe. A Mérleg az, aki semmitől sem irtózik jobban, mint a konfrontációtól és a konfliktustól.

Amire nem látunk rá: az énállapotokAz énállapotok olyan gyorsan változhatnak, hogy beszélgetés közben, ha kimondasz egy mondatot, a mondat első felében az egyik énállapotodban, míg a mondat másik felében egy másik énállapotodban tartózkodhatsz... mint ahogy ezt beszámolód is tükrözi. „Nem szeretem kimondani az utolsó szót” - a Nap konfrontáció-elkerülésével van kapcsolatban, a „mártír” pedig a 12. házas önfeláldozással.

A Humanisztikus Asztrológia úgy tartja, hogy az énállapotok működésének tudatosítása egy olyan információ, ami már önmagában képes segíteni abban, hogy az énállapotok ne spontán, reflexszerűen ugorjanak előtérbe. Némi önismeret és önmegfigyelés után, az egyénnek meg lehet a szabadsága, hogy - miután megértette, hogy miért egy problémát előidéző énállapot működik egy adott témában - később törekedjen annak az énállapotnak a használatára, mely erőforrásos és eredményes.


Kérdés: Szia Ildikó! Lassan 3 éve egyedül nevelem 5 éves kisfiam. Nem értem, miért nem vagyok képes új párt találni. Most már szeretnék minél hamarabb tartós kapcsolatban élni. Mit tegyek? K. Natália

TI: Kedves Nati! A család sajátos többszereplős rendszer. Amíg kettesben élünk a párunkkal/férjünkkel, addig nem vagyunk család. Akkor leszünk az, amikor gyermekünk megszületik. A gyermek születése átalakítja a rendszert, illetve újat hoz létre. Ennek a rendszernek az „előképe” már benne van horoszkópunkban.

A te esetedben a gyermek jelzője - a Merkúr - nagyon szorosan együtt áll egyik énjelölőddel, Szűz Napoddal (ami együtt áll a Marssal, a férfi partner jelölőjével is). A Merkúr ezenkívül a 7. ház - a partner területének - uralkodó planétája. Hétköznapi nyelven ez azt jelenti, hogy a lelked rejtett színpadán a kisfiadra lett osztva a társ, a barát, a „megértő másik” szerepe. Ez egyáltalán nem ritka szereposztás, közülünk is nagyon sokan vagyunk lelki támaszai, támogatói, barátai/barátnői szüleinknek. Ez egy meghitt, szeretetteli biztonságos lelki viszony, ám a lélek mély szerkezetét ismerve tudjuk, hogy egyetlen társnak szánt hely van a lelki színpadon, és így a szülő-gyerek kölcsönösen elfoglalják egymáséit. Jó hír, hogy újra lehet osztani a szerepeket. Erre a már sokat emlegetett, és javasolt rendszerállítás keretein belül van lehetőség.


Kérdés: Sokáig küszködtem párkapcsolati problémákkal, a kapcsolatok eleje mindig boldog volt, de aztán jött a kiábrándulás. Végül tavaly februárban megtaláltam az igazit, akivel idén májusban összeházasodtunk. A kapcsolatunk nagyon jó, szeretem a feleségem, ám az utóbbi 2-3 hétben furcsa dolog történt. Felfigyeltem az egyik kolléganőmre, akivel már egy évtizede együtt dolgozunk, de eddig mint nő nem érdekelt. Mostanában kettesben ügyködünk egy projekten, sokat vagyunk együtt. Először valamiféle lelki rokonságot kezdtem érezni vele, majd ez szerelembe csapott át. A feleségem sokkal szebb, nagyon szeretem, ráadásul a kolléganőm idősebb is nálam. Odáig fajult a dolog, hogy bevallottam neki a vonzalmamat, amin nagyon meglepődött, azt mondta, hogy szerinte nem szerelmes vagyok belé, talán a természetünkben lehetnek hasonlóságok, vagy a közös munka miatt érzek így. Hozzájárult, hogy megadjam a születési adatait, hogy megkérdezzem, szerinted mi zajlik most bennem? Köszi, N. Simon

Tudattalan dinamikákTI: Számomra nagyon sokatmondó és tünetértékű, ahogy a kolléganőddel való szerelmedről beszámolsz. A pszichológia összefoglalóan „énidegen érzéseknek” nevezi az ilyen tapasztalásokat. Vagyis megtaláltad az igazit, felességül vetted, szereted, s egyszer csak tessék... történik valami. Ebbe most nem tudok mélyebben belemenni, de pszichológiai tény, hogy azok az intenzív érzések (jók, rosszak egyaránt), amit egy kapcsolatban felbukkannak bennünk és valamilyen módon érthetetlennek, túlzottnak, nem helyénvalónak érezzük őket, azok gyakran nem a mi érzéseink, vagyis azok nem hozzánk tartoznak. Valójában a partner elfojtott vagy lehasított érzései, indulatai azok. Egy házasságban gyakori ilyen „áttolás” a neheztelés, a bűntudat, a féltékenység, düh, ám értelemszerűen a szerelem érzése soha (ugyanis azt általában nem kell elfojtani).

Egy munkatársi viszonyban azonban, ahol a munkatárs erkölcsileg stabil, álmában sem jutna eszébe egy boldog férj felé szerelmi érzéseket táplálni. Ám ha ez mégis megtörténik vele, azt nyomban kirekeszti a tudatából és a „lelki közlekedőedény-elv” alapján áttolja a másikba. Különösen intenzíven törtéhet ez, ha a munkatársnő Skorpió, és még inkább, ha az, akibe áttolják Halak Nappal és Rák Holddal rendelkezik.

Tehát a kérdés: kié ez az érzés? Azé-e aki átéli, vagy azé, akivel közlik? Tudom, a pszichológiának már-már misztikus területe az énhatárok kérdése, az érzések hovatartozása, de minden énidegen érzés esetében jó lenne, ha e furcsa dinamika eszünkbe jutna...


asztrológiai tanácsadásHa párkapcsolati vagy életvezetési problémádat szeretnéd a humanisztikus asztrológia eszköztárával feltárni, jelentkezésedet az alábbi címen, ill. telefonon várom szeretettel:

tohati@humanisztikus.hu

+36 30 236 30 21

  • Humanisztikus Asztrológia™