Rákos Péter

Nagy sikerű könyvei emelték egy csapásra a ’90-es években a hazai asztrológia élvonalába. Szemlélete radikálisan újat hozott a horoszkópok értelmezésében: részletesen bemutatta és példákkal bizonyította, hogy a lélektan és a horoszkóp más fogalmakkal bár, de ugyanazokat a pszichológiai dimenziókat írja le, s így az ősi és az új tudás ötvözésével az asztrológia egy jóslástól és általánosításoktól mentes önismereti úttá válhat. Tizenhét éve alapította a Humanisztikus Asztrológia Iskolát, amely mára egy sokoldalú, kreatív, s a Vízöntő-kor szellemiségét hordozó kortárs műhellyé nőtte ki magát.


Önt elsősorban asztrológusként, íróként és rendszerterapeutaként ismerik. Ha visszatekint a pályafutására, miket tart benne kiemelkedően fontosnak?

Amennyire visszaemlékezem, mindig is világmodellekkel foglalkoztam, s már gyerekként tökéletesen intakt, saját játék-világban éltem. Még huszonkét éves sem voltam, amikor kitaláltam Tealandet, a tea-mesevilágot, amiben óvodások generációi tanultak angolul – ebből két mesekönyv is született. Valamivel később hoztam létre a Gyűrűk Ura táborokat, amelyekben a tolkieni fantasy-világ egy játékszabályok által működtetett önálló kis univerzumként kelt életre. Ennek a tábornak mára tucatnyi utódtábora van – változatlan játékszabályokkal, szokásokkal, napirenddel.

A legtökéletesebb világmodellre azonban akkor bukkantam, amikor megismertem az emberi életút és psziché átfogó modelljét, vagyis amikor megtanultam olvasni a horoszkópábrát. Mint oly sokakra, rám is lenyűgöző hatással volt, hogy ilyen átfogó, multidimenzionális valóságtérkép nem létezik több az emberiség történetében. Azóta e jelképrendszer adja alapját és megoldókulcsát mindannak, amivel foglalkozom.

Emlékezete szerint mi volt az a pillanat, amely meghatározta a spiritualitáshoz fűződő viszonyát?

Ez a pillanat mindenki életében olyannyira egyedi, személyre szabott és bensőséges, hogy bár beszélni lehet róla, az – Hamletet idézve – csak szó, szó, szó; másnak nem mond semmit. Ami a lényeges, az, hogy észrevegyük: mindannyiunk élete egyetlen hatalmas beavatás. Minden pillanata, minden látszólag jelentéktelen eseménye, döntése annak egy-egy lépcsőfoka. Sajnos erről egyáltalán nem vagyunk tudatosak, pedig a beavatás lényege éppen a tudatosság. Vagyis az igazi spirituális út ott kezdődik, ahol az öntudatlanság véget ér; ez az a pillanat, ami meghatározza az ember további útját, a láthatón túlihoz való viszonyát.

Mi a véleménye a sorsszerűségről, a véletlenekről, a transzcendens világról?

Minden vélemény a bal agyfélteke alkotása, a felsorolt fogalmak azonban egy azon túli dimenzióhoz tartoznak. Vagyis ezek ismét csak szavak, amelyek értelmüket vesztik ott, ahol valódi lényegük átélhetővé válik. Természetesen tudom, hogy a hétköznapi beszélgetések során hol és hogyan használjuk ezeket a fogalmakat, viszont nyelvünk bővelkedik olyan kifejezésekben, amelyek nemcsak elfedik, de meg is kerülik azokat a tartalmakat, amelyekről gondolkodni vagy amelyekkel szembenézni módfelett kényelmetlen.

Az asztrológia az, amelyik segíti ezt a szembenézést. A horoszkóp minden neki szegezett kérdésünkre lényünk egy rejtett, érzékeny pontjára mutat, és ahelyett, hogy igent vagy nemet mondana, feltárja, mely én-részünkből ered maga a kérdés, és milyen utat kell bejárnunk ahhoz, hogy a választ ne odakintről várjuk, hanem az bennünk szülessen meg. Aki megismeri az asztrológia világát, annak nem véleménye lesz sorsról és transzcendenciáról, hanem belép abba a dimenzióba, ahol azok lényegét evidenciaként átélheti.

Hisz-e a reinkarnációban? Kutatta-e, ismeri-e az előző életét?

A reinkarnáció az én felfogásomban elsősorban nem hitbeli, hanem erkölcsi kérdés. Ha összegezni kéne mindazt, amit legmagasabb értéknek tekintek, az négy szóba beleférne: szabadság, felelősség és emberi méltóság. Számomra a hagyományos felfogások közül az örökké tartó mennyboy vagy pokol elképzelése a szabadság, vagyis a fejlődés elvét sérti, a materialista vélekedés pedig, amely szerint az „én” az öntudattal együtt kilobban a halál pillanatában, a felelősség elvét. Egyedül a reinkarnáció ad lehetőséget a fejlődésre, a tetteinkért való felelősségvállalásra, és tartja szem előtt az Ember ideáját – ezzel adva értelmet és méltóságot létezésünknek.

Megfigyelésem szerint ahogy magzatként végigmegyünk a törzsfejlődésen, úgy személyes életünkben is átéljük minden korábbi inkarnációnkat – csak éppen nem vagyunk ennek tudatában. Pedig azt megfigyelve jóval kézzelfoghatóbban megmutatkozik, hogy kik voltunk, mit értünk el és mit hibáztunk korábbi életeinkben, mint meditatív belső utazások során, amikor elménk álomalkotó része vetít elénk képeket. Ily módon én is tudatos vagyok számos régen átélt helyzetről, élményről, történetről, hasonlatosan bárkihez, aki ezen a módon közelíti meg az előző életek kérdését.

Ön szerint hogyan teheti az ember boldoggá és teljessé az életét?

Melyik ember? Ön, én, vagy valaki más? A boldogságkeresés örök illúziója, hogy létezik egy univerzális recept (ami, ha valóban fellelhető volna, akkor is csak az univerzális embert tenné boldoggá). Mi azonban nem univerzálisak, hanem éppen hogy egyediek vagyunk. S ha másért nem, ezért érdemes p-boatmegismerni az asztrológia humanisztikus ágát – ugyanis a horoszkóp segítségével a legkönnyebb rálátni arra, hogy mind, egytől egyig mennyire különbözőek vagyunk. Más a szeretetnyelvünk, mást várunk a munkánktól, a kapcsolatainktól, mást értünk intimitás, öröm, siker és kiteljesedés alatt.

Ahhoz azonban, hogy eljussunk a valódi, hiteles énünkhöz, aki képes átérezni és szavakba önteni azt, hogy mi jelenti számára a teljességet és a boldogságot – hosszú belső utazást kell tenni: magunk mögött kell hagynunk mindent, amit elhittünk arról, hogy mitől kellene teljesnek és boldognak érezni magunkat. Ebben is a horoszkóp szolgál a legjobb iránytűként, hiszen feketén-fehéren megmutatja, hogy a közös, univerzális elemek egyedi elrendeződése milyen különleges, senki máséhoz nem hasonlító világkép részesévé tett bennünket. Azt is megmutatja, hogy abban hol a helyünk, mi a feladatunk, mi felé érdemes törekednünk és mitől bölcs dolog távol tartani magunkat.

Mostanában milyen kérdések foglalkoztatják? Mik a közeli és a távolabbi céljai?

Régóta egyetlen dolog mozgat – az, hogy inspiratív és kreatív energiák hassák át azt a szellemi kört, amelyben oly sokan kaptak eddig is személyes útmutatást és találtak befogadó közösségre: a Humanisztikus Asztrológia Iskolát. Ott gyűlik össze az asztrológiai munkával kapcsolatos minden új tapasztalat és felismerés, ott folyik érdemi párbeszéd a hasonlóan gondolkodók között, s ott formálódik az asztrológia, a pszichológia, az egyéni és csoportterápiák szintézise. Olyan élmény ez, mint a szőnyegszövés: figyelni, ahogy a színes fonalakból lassan, fokról fokra alakul, formálódik egy összetett és különleges mintázat.

 

(Az Elixír Magazin Mesterportré – Kérdezz felelek spirituális tanítókkal cikke nyomán)

 


vissza-a-kezdolapra

  • Humanisztikus Asztrológia™