Ne azt a fekete-fehér rövidfilmet tessék elképzelni, amint a mama hajnali négykor a suhogós alsószoknyákra felsőt és kötényt kerít, kikászálódik a konyhába és az előző este gondosan átszitált liszt egy részéből kovászt készít, utána fájós derekát meg-megfogva befűt a kemencébe, majd szakavatott mozdulatokkal dagasztani kezd, amíg nem csöpög a víz a homlokáról…

Na neeeem, ez cseppet sem illik az Oroszlánhoz, ellenben a kenyérillattól félájultan asztalához ülő vendégek lelkes várakozása az eléjük kerülő cipó megszegése előtt, na az igen. A roppanós kenyérhéjat majszolók tisztelettel vegyes irigykedése, az is igen. Az „ááá, nem olyan nagy dolog” kijelentésre elkerekedő szemekből áradó őszinte tisztelet és sírig tartó leköteleződés, hogy eme élményben részesülhettek a szemek gazdái, na, az szintén.

Az előadás nem volna azonban lehengerlően impozáns, és egyáltalán, Oroszlánhoz méltó, ha legfeljebb tízpercnyi közepes intenzitású munkánál többet kellett volna előzőleg befektetni az önmagában is fantasztikus eredményhez.

Most tehát megtanulunk oroszlánmódra, pazar könnyedséggel jobb kenyeret sütni, mint a bolti, és a királynak/királynőnek kijáró csodálat meglátják, nem marad el.

A titok a lustaságban rejlik, tisztelt hölgyeim és uraim: csak szépen kivárni, míg a természet, azaz a sikértartalom, az élesztőgombák, a levegő megteszi, ami kutya kötelessége amúgy is, és ezért learatni a babérokat, koszorúba fonva.

A titok ugyanis a dagasztás nélküli kenyér, amely laikusok, egyszerű bolti kenyéren tengődők számára maga a csoda, a Napisten ajándéka.

(Szűz jegyű olvasóink a tudományos magyarázatot fermentáció címszó alatt keressék az enciklopédiákban. Gyakorlatilag nem történik más, mint hogy a hozzávalók összekeverése és szigorúan min. 12 órányi békén hagyása következtében megteremtődik minden, amit amúgy hosszú és fárasztó munkával érhetnénk csak el.)

Recept:

• 50 dkg liszt
• 1 evőkanál sikér
• 1 kávéskanál só
• 3 dl víz
• 1 kávéskanál jó minőségű szárított élesztő (mondjuk francia)

1. A lisztbe belekeverem a sikért és a sót, majd hozzáöntöm a vizet és hanyagul éppen csak összeforgatom. Nokedlitészta sűrűségűnek kell lennie.
2. A tálat letakarom és min. 12 órára a természetre bízom a munkát.
3. Sütés előtt 30-40 perccel gyors és határozott mozdulatokkal áthajtogatom a tésztát, amennyire lehet (kissé ragacsos lesz, de ez rendben van).
4. A sütőt 250 fokra előmelegítem, egy öntöttvas lábossal együtt.
5. Ha a sütő elég meleg, a vaslábost óvatosan kikenem kevés olajjal, beleejtem a tésztát és befedem a fedővel.
6. 35 percig lefedve sütöm a kenyeret, majd kiveszem a lábosból és a hőfokot 220 fokra mérsékelve (lehetőség szerint hőlégkeveréssel) még 15 percet sütöm. Akkor jó, ha az alját megütögetve kongó hangot ad. (A pontos sütési idő sütőnként eltérő lehet. Gázsütőben is működik.)

A forró kenyeret nagy önuralommal hagyjuk langyosra hűlni, majd uralkodói méltósággal osszuk meg családtagjainkkal, vendégeinkkel. Vajjal és sóval is imádni fogják. Ahogy minket is.

Régen meghatározott rendje volt az életnek, szabályok, kötelességek keretezték a mindennapokat, szervezték az ünnepnapokat. Szabályozott volt, mikor, mit lehet enni, tenni, viselni.  Mikor van helye az örömnek, a bánatnak, a mulatozásnak és a befelé fordulásnak. Ez biztonságos keretet adott, lehetett rá támaszkodni. A biztonság, a támasz mellett a sok szabály feszítettséget is adott, vajmi kevés tere volt a spontaneitásnak, az egyéni individuális megnyilvánulásoknak. De az embernek igénye volt, van, hogy néha kilépjen a szabályok rendszeréből, csak legyen, ne kösse minden lépését elvárások sora.   Sőt! Éppen az legyen az elvárás, hogy ne legyen elvárás, hogy feje tetejére álljon a világ! Hogy megnyíljon egy kapu!  Olyan kapu, amelyik nem egy másik dimenzióba vezet, nem egy szentséges világba, hanem minden ember mélyébe, tudattalanjába, s az ott felhalmozódott, lerakódott feszültség, elfojtás, düh, vágy a felszínre törhessen rajta keresztül. Ez a kapu volt a farsang!

A farsang vízkereszt napjától hamvazószerdáig tartó, változó hosszúságú időszak. Menyegzők, tobzódás, mulatozás, alakoskodás jellemezte ezt az időszakot. Sok szabály felfüggesztődött erre az időszakra. Ilyenkor az asszonyok is elmehettek kocsmába! Vasárnap vagy kedden volt a „kanivók napja”, csütörtökön az „asszonyok ivója”. Oda férfiember nem tehette be a lábát. Persze, maskarába öltözve megpróbálták, s hatalmas nevetések között leleplezték és kiseprűzték őket! Az asszonyok ittak, mulattak, táncoltak egymással.  Tartottak ál-lakodalmat, álmenyasszonnyal, aki természetesen férfi volt, buja és pajzán beszólásokkal. Tartottak hamis bíróságot és áltemetést. Az összes bűnt, terhet, szennyet kitették, rámondták a „bűnösre” és végül trágyadombra (!) dobták a „vétkest”. Alakoskodtak, maskarába bújtak, kiléptek az addigi megszokott életből, szerepből. Ha csak rövid időre is, megtapasztalták, hogy milyen szabályok nélkül élni, milyen az, ha nem a munkán, az ájtatosságon van a hangsúly, hanem az örömön, sőt, a fékevesztett mulatozáson! A farsang utolsó három napján csúcsosodott ki a farsang ünnepköre. Szombat estétől kedd estig szólt a zene, táncoltak, mulattak, ekkor tartották sok helyen az álesküvőket, álbíróságokat.  Aztán húshagyó kedd éjszakáján, pontban éjfélkor, elhallgatott a zene, ezt a napot hívták a „farsang farkának”. A következő nap volt hamvazószerda, mikor is kezdődött a 40 napos nagyböjt időszaka, ami már a testi és lelki megtisztulásról, felkészülésről szólt, sok szabállyal, tiltással. Érdekesség, hogy hamvazószerdát követő csütörtökön felfüggesztették a böjtöt, ez volt a „csonka, zabáló, torkos” csütörtök. Praktikus okai is voltak ennek a napnak, hiszen ekkor ették meg a farsangi maradékot, de azért hívták sok helyen „zabáló csütörtöknek”, mert addig kellett enni, amíg rosszul nem lettek, amíg el nem teltek, meg nem betegedtek a torkosságtól, a féktelenségtől… Hogy ez által testük, lelkük, minden porcikájuk várja a megtisztulás időszakát!

Először is pontosítsunk: gumós zellert használunk krémleves főzésére. (Európában ismeretes még a halványító zeller is, melyet főként nyersen érdemes fogyasztani.)

E növényt korábban botanikai ritkaságként tartották számon azon okból, hogy bár a gyökérzöldségek osztályába tartozik, maga a gumó a zellernövény szára aljának hagymaszerű képződménye.

A középkorig elődjét, a mocsári zellert gyógynövényként gyűjtötték, konyhakerti termesztése a reneszánsz kortól jellemző.

Vásárlásnál ügyeljünk az ép héjra, a zellergumó legyen kemény, nehéz, kopogtatásra nem megengedett kongó hang hallatása.

Személyenként maximálisan 30 dkg-mal számolunk. Főzési idő: 20 perc.

A zellergumó fogyasztásának előnyei:

• magas vitamintartalom (A, B1, B2, B6, C, E)
• rendkívül magas ásványianyag-tartalom (nátrium, magnézium, foszfor, vas, kálium), ezen belül sok ritka nyomelem (molibdén, szelén, króm) forrása
• élelmi rosttartalom: 100 g /5 gr
• alacsony kalóriatartalom: 100 gr/18 kcal
• szabályozza a vízháztartást, a vérnyomást, hozzájárul a szervezet méregtelenítéséhez

Recept:

• 1 nagyméretű zellergumó, mosva, hámozva, egyforma cikkekre vágva
• 1 közepes fej vöröshagyma, apróra vágva
• 4 evőkanál olívaolaj
• só
• bors
• csipet szerecsendió
• 1l  zöldségalaplé (ennek hiányában víz)
• 1 savanyú alma hámozva, magház nélkül, 1×1 cm-es kockákra vágva
• 5 dkg apróra vágott, száraz serpenyőben pirított dió
• személyenként 1 kávéskanál dióolaj

1. Az olívaolajat felhevítem, a zellert és a hagymát gyakori kevergetés mellett félpuhára párolom.
2. Felöntöm a zöldségalaplével (vízzel), sózom, puhára főzöm.
3. Hozzáadom az almát, turmixszal pürésítem, maradhatnak benne kisebb darabok.  Ha túl sűrű, kevés alaplevet adok hozzá. Borsozom, csipetnyi szerecsendiót reszelek bele.

Amennyiben a kedves olvasó Bak, és úgy gondolja, megfelelő munkát végzett a héten, kevés durvára vágott, pirított dióval szórhatja meg a levesét. Amennyiben előre elvégzett legalább egyet jövő heti feladatai közül, csepegtessen a levesre egy kávéskanálnyi dióolajat.

Amennyiben a kedves olvasó Bak jegyű családtagjának, vendégének főz, helyesen teszi, ha főzés előtt alaposan átolvassa és betartja a fenti lépéseket.

Mindenkinek szép és új perspektívákban gazdag 2012-t kívánunk!

A negyedik gyertyát is meggyújtottuk az adventi koszorún, minden óvodás megkérdezi esténként, hányat kell még aludni, minden felnőtt nyugodt készülődésre, mézeskalács- és forraltbor-illatra vágyik, amit némiképp megzavarnak a jaj-mit-vegyek-Gizikének-karácsonyra-már-megint típusú gondolatok.

A magam részéről szeretek ehető ajándékokat csempészni a fa alá: erre ugyanis ritkán számítanak a családtagok, barátok. Márpedig egy-egy gondosan kiválasztott, szeretettel készített, különleges gasztronómiai ajándék – amit a megajándékozott még nem ismer, vagy nem venne meg magának -, nagy-nagy meglepetést és örömet szerezhet.

Vásárlások során rengeteg ehető ajándékötlettel találkozom, így gyorsan összeszedtem, melyik jegy vajon minek örülne gasztronómiai témakörben.

Fogadjátok szeretettel a teljesen szubjektív válogatást, s ha megtetszett valamelyik ajánlat, még kiküldhetitek az angyalok seregét beszerzőkörútra, hogy valami finomsággal ajándékozzátok meg szeretteiteket!

Kos – Ugyan a  Kosnak jut elegendő tűz energia, így nincsen feltétlenül szüksége melengető ajándékra, a kapszaicin viszont némi izgalmat és jókedvet hozhat a karácsony utáni unalmas, sötét téli napokon.

A kapszaicin a csípős paprika „hatóanyaga”, lelőhelye egy remek chiliszósz vagy tabasco-krém. Már kapható olyan, amelynek íze is van, nemcsak adrenalin-termelésre használható.

A www.chilihungaria.hu-s fiúk ilyet készítenek.

Bika – Tartalmas, ízes, sokáig felhasználható ajándékban gondolkodjunk a Bika esetén, aki természetesen a kétkezi munkát is nagyra értékeli. Biztosan meg fog hatódni, ha például házilag készített konfitált libacombbal lepjük meg. Egy örömtelenebb téli napon már a szép csatos üveg alján rejtőző falatok gondolata is megrezegteti orrcimpáit hazafelé tartva. Emellett megnyugtató, hogy bármi történjék is, így mindig van otthon mit enni. (Már amíg el nem fogy.)

Receptjavaslat: http://lilafuge.blog.hu/2011/11/12/kedvenc_klasszikusok_konfitalt_libacomb

Ikrek – Ismeritek Harry Pottert? De a Mindenízű Drazséról már biztosan hallottatok gyermekeitektől, vagy legalább az ismerősök gyermekeitől. Nem?!

Pedig az Ikrek boldogan fogadná a kis tojásdad cukorkákat, mert tényleg mindegyiknek más íze van! Remek mulatság unalmas estékre: először megpróbáljuk szín alapján kitalálni, milyen ízt várhatunk, majd csukott szemmel hagyjuk, hogy elolvadjon a drazsé a nyelvünkön és felkiáltunk, mikor megvan a megfejtés.

Lelőhely tipp: www.jellybellyshop.hu

Rák – Ezer drága ékszernél sokkal-sokkal többet ér a Rák számára az olyan ajándék, melyet saját kezünkkel, szeretettel készítettünk, éppen ezért biztosan valami olyat választok számára, ami melengeti a szívét.

Kedvenc Rák-kompatibilis ajándékom a mézeskalácsból készült házikó, melynek belsejét egy-két gyermekkori ízt idéző kekszcsomaggal bélelem ki.

Ide még tippet sem szükséges adni, kérjük el a nagymama mézes receptjét, kekszet készíteni pedig jó mulatság.

Azért egy kis segítség: http://desszert.eu/mezeskalacs_haziko_keszites és a kekszekhez némi támpont a következő blogon: www.mirelle.hu

Oroszlán – Legyen igényes, nagyvonalú, impozáns megjelenésű az ajándék, fejezze ki nagyrabecsülésünket és tiszteletünket. Ha ehető, készüljön a lehető legjobb alapanyagból, olyan ízesítéssel, díszítéssel, ami bearanyozza Oroszlán karácsonyát.

Jó választásnak tűnik az ehető aranypelyhekkel díszített, magas kakaótartalmú csokoládé. Lélegzetelállítóan jól néz ki, ahogy megcsillan az arany a gyertyák fényében!

A www.chocome.hu oldalon találhatunk ilyet.

Szűz – Ha ehetőt ajándékozunk, feltétlenül ügyeljünk Szűz preferenciáira: ne legyen túl drága, túl haszontalan, vagy különleges és ronda, mint például a szarvasgomba. Ne legyen romlandó sem, így hát a francia krémes is biztosan kiesik az ötletek közül. Az ajándék legyen visszafogott, csomagolása decens, használhatósága széleskörű, alkalmazása egyszerű, minden hibalehetőséget kizáró, eltarthatósága hosszú.

E feltételeknek remekül megfelel egy üveg finom, gondos eljárással, megbízható receptúrával készített ecet. Jó szívvel ajánlom a tokaji furmintból készült, savanykás, de gyümölcsös zamatú borecetet, vagy valamelyik fűszeres változatát.

http://borecet.hu/

Mérleg – Kedveset, színeset, és elbűvölően szép ajándékot válasszunk Mérlegnek.

Nálunk is egyre népszerűbb a kultikus francia kis semmiség: a macaron. Első ránézésre színes habcsóknak tűnik, ennél azonban sokkal több: kívül roppan, belül légies, könnyed, a közepén megbújó krém finom savanykásságával vagy elegáns keserűséggel finoman ellensúlyozza a színpompás korongok édességét. A végeredmény maga a mennyei harmónia, hmmm.

Elkészíteni otthon elég macerás, beszerezni viszont nem lehetetlen. A döntést megnehezítendő a solymári Zazzie cukrászda (ugyanez a Centrál Kávéházban) és a Váci Desszert Szalon mellett kapható a Le Petite Francaise-ben is.

Skorpió – Nem vagyunk mi molyirtószagú nagynéni (vagy nagybácsi), hogy izgalmas ajándékcsomag helyett rémes prémes sapkával vagy ódivatú kötött pulóverrel szúrjuk ki Skorpió családtagunk, barátunk szemét. Élményt! Élményt ajándékozzunk, amit át- és megélhet, kikutathat belőle valamit, amit addig még nem fedezett fel, vagy ami más dimenzióba repíti.

Alapozzunk  a török mondásra: „A kávé legyen fekete, mint az ördög, erős, mint a halál és édes, mint a szerelem.” Vigyük kávékóstolóra Skorpiót, ahol szakképzett barista segítségével új és új tartományokat fedezhet fel a kávé témakörében, megtanulhatja felismerni a különböző aromákat, és/vagy lepjük meg a világ különböző terroir-jaiból származó, más-más pörkölésű, ízvilágú kávéfélékkel.

A kóstolóhoz némi kutatómunkára lesz szükségünk (szokott lenni a Sarki fűszeresnél Budapesten), de boltokat gyorsan találunk itt: http://www.eszpresszo.com/a-kostolas-lehetosegei

Nyilas – Hosszú téli estéken jól jön valami, ami felemel, lelkesít, filozófiai magasságokba röpít. Ha ez ízben nyilvánul meg, csak olyasmiben gondolkodjunk, aminek története van, hosszú évek alatt érte el egészen kifinomult formáját és elegáns megjelenéssel párosul.

Képzeljük el például, ahogy az évezredes teakultúra ráborul az egyik legegyszerűbb ember alkotta édességre, a karamellre, melynek töménységét üdítő citromolaj oldja.

A Rózsavölgyi Csokoládéműhelynél pont találunk ilyen bonbont.

http://www.rozsavolgyi.com/

Bak – Nehéz ügy, kitörő ujjongásba, nyakunkba ugrásba azért ne éljük bele magunkat, bármily tökéletes(nek hitt) ajándékot találunk is. Célzottan keressünk: mi az, ami koncentrált aromájával, értékes hatóanyagával, tökéletes formában jelenik meg, értsd: egyszerűen, gyorsan, munka mellett fogyasztható, s hasznos összetevőivel hozzájárul a szellemi tevékenység végzéséhez (vagyis nem koszol/ragad/öncélú/túl drága).

Baknak ajándékozzuk szicília zöld aranyát, a brontei pisztáciát. A világ legjobb pisztáciáját az Etna lábánál, szilíciumban gazdag talajon, kis területen termesztik, kétévente, különös gonddal szüretelik és tárolják, s mivel önmagában is gazdag aromájú, semmiképpen nem rontják el pörköléssel, sózással, a héját is csak a megrendelés után távolítják el, hogy minél tovább megőrizze tökéletes ízét. A csúcskonyhák csúcsszakácsai is előszeretettel használják.

Lelőhely tipp: Culinaris, Ázsia Bolt a Nagycsarnok mellett.

Vízöntő – Semmiképpen ne a megszokott különlegességekre gondoljunk, úgymint venezuelai kakaóbabból készült csokoládé vagy szűretlen, idei szüretelésű olívaolaj. Finomak ezek is, de Vízöntő meghökkentő, mások számára érthetetlen, bizarr ajándéktól ugrik ki a bőréből. Mivel a gesztenyepüré-evés bungee-jumping közben kissé nehezen megszervezhető (bár biztosan nem lehetetlen, mégsem tehetjük a fa alá), induljunk ki valami hétköznapi cuccból és keressük meg az extrém változatát. Ki evett már lila krumplipürét? Bíbor hercegnőburgonyát? Fogadjunk, hogy a „Mit kaptál karácsonyra?” kérdésre egy főzni szerető Vízöntő mindenki őszinte elképedésére büszkén vágja ki majd: egy zsák  lila krumplit!

http://www.lilaburgonya.hu/

Halak – Finom, lágy illat, szívnek kedves íz, ami körbeölel, elringat, jó társ télesti álmodozás, baráti beszélgetés, fagyos szelek utáni felmelegedés során. Természetszeretetétől átitatva különösen örömteli Halak számára, ha az ajándék a természet éléskamrájából kerül ki, netalán a fűben-fában orvosság mély bölcsességét kínálja számára.

Ilyenek például a gyógynövényekkel ízesített mézek: édesek, illatosak, kenyérre kenve nosztalgikus uzsonnára tehet szert a megajándékozott Halak, teába keverve pedig élvezheti zamatukat, gyógyító hatásukat. Azt hiszem, én a kamilla-mézet választanám számára.

Tipp: www.herbatea-manufaktura.hu

„Pont abból akarsz szedni?” – apám kis fintorral arcán legyint a kert sarkában álló fa felé. – „A parasztszilvából?! Amikor ott van a szép sárgabelű, nagy szemű?!”

Nekem, a más szempontok bajnokának persze a kisszemű kell, a „parasztszilva”, ami zamatosabb bármelyik nagyszeműnél, amelyikből többet kell ugyan szedni az egy kilóhoz, de édes, a mag mellett kissé keserű, a héja főzéskor pöndörödik, az illata messziről kikúszik a konyhából, és amely pár nemes hozzávaló segítségével a legmagasabb szférákba emelhető a leveses fazékból.

Apám, Bika lévén a nagyot szereti, nagyot lehet bele harapni, több a leve, húsosabb. Én, a Nyilas énállapotommal képes vagyok a szakirodalomból kivadászni, hogy pl. melyik bogyósgyümölcshéj ízét idéző vörösbor egészítené ki megfelelően a szilvám ízét, képes vagyok nagy melasztartalmú barnacukorért a messzebb eső boltba zarándokolni és a piacon kizárólag házi tejszínt vásárolni a dobozos, ultrapasztőrözött helyett.

Ha télire szánom, az egyesével válogatott szilvákat lefagyasztom, s a mindenki szívét átmelegítő ünnepi szilvaleveshez csakis termelőktől, kóstolóadagokban vásárolom az aszalt szilvát november közepétől, hogy alapos elemzés után méltó párt válasszak az őszi termésnek.

Hiába, a legjobbat a legjobb alapanyagokból lehet főzni – ez alapelv a Nyilas-konyhában.

Agyrém, hogyan lehet egy ennyire egyszerű valamiből ennyire bonyolultat kihozni, mondják mások, de ez a leves annyira finom, annyira lélekmelengető, annyira az egyszerű „parasztszilva” mennyekbe emelése, hogy ennyit minimum megérdemel.  Mi is, ha már ilyen kifinomult az ízlésünk.

Recept:

• 1 kg zamatos szilva (ősszel friss szilva, télen fagyasztott és aszalt)
• kis darabka friss gyömbér, lereszelve (kb. 1 teáskanálnyi)
• három-négy cm-es darab fahéj
• 4-5 szem szegfűszeg
• 2 szem borókabogyó
• késhegynyi frissen őrölt bors
• 2-3   evőkanál melaszos barnacukor (attól függ, mennyire édes a szilva)
• 1 dl magas zsírtartalmú házi tejszín
• 2 dl jó minőségű, száraz vörösbor
• (az élvezetek fokozására, a teltebb ízekhez még 1 evőkanál konyak)

1. A szilvát (ha abból készítem) megmosom, kimagozom, felét pár evőkanálnyi vízzel, 1 dl vörösborral, cukorral és a fűszerekkel hígabb lekvárállagúra főzöm.
2. Az aszalt szilvát (ha abból készítem) pár evőkanálnyi vízzel, 1 dl vörösborral, cukorral és a fűszerekkel puhára főzöm.
3. A megfőtt /megpuhult szilvához hozzáadom a nyers/felengedett szilvát és felöntöm annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, a darabos fűszereket kivadászom a léből és a levesalapot turmixgépben nagy fordulatszámon simára turmixolom. (Aki nem szereti az apró héjdarabkákat a levesében, átszűrheti, én külön imádom az ízét, így benne hagyom.)
4. A szilvalevet forráspontig melegítem, ha túl sűrű, vizet adok hozzá, ha szükséges, még fűszerezem. Hozzáadom a vörösbor másik felét, pár percig főzöm lassú tűzön.
5. A tejszínhez hozzákeverek két evőkanálnyi meleg levest, majd a langyos keveréket sűrű keverés mellett a fazékba öntöm, hogy a tejszín ne csapódjon ki.
6. Ha halmozom az élvezeteket, utoljára hozzáadom a konyakot, majd fél perc után elzárom a lángot. Forrón tálalom.

Akkor igazán finom, ha az első pillanatban érezni az őszi szilva friss ízét, majd pár pillanat után a fűszerek és a vörösbor által előhozott mélyebb zamatokat. Karácsony este nálunk ez a hagyományos leves, maga mögé utasítva minden más variációt. A gyönyörű bíbor-bordó színéért is odavagyunk.

András nap (november 30.) újabb fordulópont a naptárban, hiszen a rá következő napon kezdődik a meteorológiai tél. „András zárja a hegedűt” – szólt a tilalom a mulatozóknak. Ezzel a nappal a bálok, mulatságok ideje lejárt, a „kisfarsang” ideje véget ért. András naphoz legközelebb eső vasárnap kezdődik az Advent időszaka, mely egészen karácsony estig tart. Az advent szó jelentése eljövetel, megérkezés. Maga az adventi készülődés, az elcsendesedés, a gyertyagyújtás, a sütés, főzés a sötétséget, a bezártságot oldotta fel. Rítusokon keresztül rendezte és készítette fel az embert a megszületésre, az újjászületésre.

Ki volt Szent András? Az apostolok egyike volt, nevének jelentése: „férfi”. Talán ezért is volt az eladósorban levő lányok házasságszerző szentje. S azért is, mert neve napja fordulópont, és minden fordulóponton, határnapon a „világok” összeérnek, s alkalmat teremtenek a jövendőmondásra, a jövő befolyásolására. Ezért ehhez a naphoz szerelmi jóslatok sora kötődik, amit lányok végeztek, hol magánosan, titokban, hol közösen a fonóban. Hogyan zajlottak ezek a szerelmi varázslások?

Mérán például András napot megelőzően a lány böjtölt, lefekvés előtt párnája alá férfigatyát, inget, tükröt, fésűt tett, valamint egy szelet pirított kenyeret, amit éjszaka elfogyasztott. A lánynak elalvásig a következő mondókát kell ismételnie:

„Ágyamat tapotom. András napját várom,
Hogy mondja meg, ki lesz az én párom
Ágyamat tépem, András napját kérem,
Hogy mondja meg ki lesz az én férjem”

S ha sikerült kellően ráhangolódnia, akkor éjszaka megálmodta, ki lesz a jövendőbelije.

Máshol András napja közeledtével a lányok különösen figyelték, hogy az almának, amit megesznek, hány magja van. Ha olyat ettek meg, amelynek 9 magja van, gondosan papírba göngyölték, és András nap estéjén a párnájuk alá tették, hogy megálmodják, hogy ki lesz a férjük.

Szokás volt a gombócfőzés is, a gombócba férfineveket rejtettek el, s amelyik leghamarabb feljött, olyan nevű lett a házaspár. Dívott az ólomöntés is, amiből a pár foglalkozására lehetett következtetni.

András napja közeleg, ki lehet próbálni, vajon működnek–e még ezek a jövendőmondó szokások!

November 5-én este világra jött Simon Borisz Bertalan. Földi pályafutását makkegészségesen, 3340 grammos súllyal, 53 centiméterrel, anya és apa karjaiban landolva kezdte. Három vizes énállapottal rendelkezvén azóta is legszívesebben ez utóbbi helyen tartózkodik
Nevében is köszönöm szépen a sok érdeklődést, drukkolást, hogy gondoltatok ránk!

Zsuzsa

A gyűlölet és imádat gasztronómiai spektrumán nincs még egy olyan étel, mely ennyi indulatot volna képes kiváltani felnőtt – érett személyiséggel rendelkező – emberekből, mint a tökfőzelék. A főzelék témája önmagában is képes erre, de azért tökből lehet kihozni az igazi élményt! Talán a valódi halászlé kérdése és a mazsola alkalmazási köre tud még hasonlóan vad vitákat gerjeszteni, a felindultság foka e két esetben azonban szánalmasan alulmarad a tökfőzelék kavarta szélsőséges érzelemnyilvánításokhoz képest.

A gyűlölők tábora:  pfúúúúj, tök?!  Gusztustalan, csiganyálas szálak, valami halottsápadt lében, a kapor meg amúgy is ehetetlen. Már a szagától is kifordultam a mama konyhájából. Még egy gyöngyháznyelű bicska ígéretére sem voltam hajlandó megkóstolni sem! Merénylet főzelékbe ecetet tenni, úristen! Nálunk csak az állatoknak adtak tököt, ez ugye mindent elmond… stb., stb.

Az imádat: értelmes ember 15 éves korára kinövi az ilyen gyermekes utálkozást, a kapor az egyik legfantasztikusabb zöldfűszer. Tökfőzelék? Bármikor, bármennyit! A nővéremét is én ettem meg, hogy meg ne pofozzák. Mmmm, istenem, egy naaagy lábosban főzöm mindig, szerencsére ezt nem eszik el előlem a gyerekek… Hidegen is, hajnali négykor, buli után, magában! stb., stb.

Az imádók táborában további érdekes jelenség a tökfőzelék készítési-fogyasztási módját érintő újabb megosztottság: pirosan vagy fehéren, milyen feltéttel, ecettel vagy anélkül, tejföl rá vagy bele, esetleg modern felfogás szerint saját magával sűrítve stb., stb.

A lehetőségek végtelenek, tessék nyugodtan kipróbálni: a tökfőzelék a legharmonikusabb kapcsolatokat is romba dönti, a leglelohadtabb társalgásba is életet lehel, a legkimértebb főnök-beosztott viszonyban is tabukat dönt. Házasságokat képes megmenteni és tönkretenni.

Gondolnánk, egy főzelék, a nagyi konyháját meghatározó  tradicionális hagymás alappal, az elkészítés „úgy szoktuk”-jaival annyira Bika-étel, hogy csak na! Ha krumpli, vagy zöldbab, vagy spenót.

De a tökfőzelék?! A fentiek alapján lássuk be, csakis a Skorpió jegyében születhetett!

Recept:

(Figyelem, csak erős idegzetűeknek! Pirosan – de fűszerpaprika nélkül, habarás-tabut döntve, kovászos uborka levével.)

• 1 nagy tök, gyalulva, 20 percre besózva, kinyomkodva
• 1 közepes fej vöröshagyma, apróra vágva
• 1 zöldpaprika, felkockázva
• 1 közepes paradicsom, felkockázva
• egy gerezd fokhagyma apróra vágva
• olívaolaj
• só, bors
• kovászos uborka leve (ha ez sajnálatos módon nem áll rendelkezésünkre, akkor fehérborecet)
• tejföl
• irreálisan sok kapor

1. A hagymát finomra vágom, egy evőkanál olívaolajon sütni kezdem. Ha kissé megpuhult, hozzáadom a kockára vágott zöldpaprikát. Amikor a paprika félig megsült, mehet bele a paradicsom és az apróra vágott fokhagyma. Krémesre sütöm.
2.  A tök egyharmad részét leforrázom, pár perc állás után leszűröm, simára turmixolom.
3. A tök kétharmad részét a hagymás-paprikás-paradicsomos alapra teszem, megpárolom, de nem főzöm szét.
4. Ha késznek ítélem, hozzáöntöm a pürésített tököt, ezzel sűrítem.
5. Elzárom a lángot, és jön a finomhangolás: a kovászos uborka levével és a tejföllel beállítom a kívánt sűrűséget, az enyhén savanykás ízt. Borsozom és belekeverem a rengeteg apróra vágott kaprot.
6.  Fogyasztása közben rituálisan megemlékezem arról a pillanatról, amikor 23 éves koromban kiderült, a tökfőzelék bizony jó.

Apropó, további megosztó téma: a főzeléket kanállal mélytányérból, vagy késsel-villával lapostányérból? A feltétet rá, vagy mellé?