Blog: Tanári blog

Bika hava  – izzik a galagonya

Beköszöntött a Bika hava, a május. Jön május elseje, a majális. Talán még sokan emlékeznek a dalra: „Itt van május elseje…”  A II. Internacionálé tette ezt a napot  a munka ünnepévé  1889-ben. A mai  napig munkaszüneti nap, ünnepnap. A választás azért volt szerencsés, mert ehhez a naphoz Európa-szerte ünnepek, rítusok sora társult, mint a tavaszi ünnepkör kitüntetett napjához. Ez a nap a zöld ág, a zöld növények napja, a zsendülés, a termékeny föld, a virágbeporzás, a termékenység ünnepe.  (Ne felejtsük, a Bika havában járunk…)

Ünnep volt ez az ókori Rómában, a virágok ünnepe, a Floralia.  A kelták nyárkezdő ünnepe e napra esett. Ekkor hatalmas ikertüzeket gyújtottak, májusfát állítottak, azt körbetáncolták.  A Brit szigeten ekkor galagonyaágat akasztottak a házakra, istállókra, hogy az védje a viharok, a szellemek és a boszorkányok ellen. Galagonyakoszorú volt a majálisi alakoskodók fején. A galagonya a boszorkányok növénye a volt a középkorban, május elsejének előestéje pedig a négy boszorkányszombat egyike volt. (Érdekességképpen: a magyarországi boszorkányok Szent György estéjét részesítették előnyben. Mindkét nap aa Bika havának első dekádjába esik, a Bika uralkodó planétája pedig a  Vénusz. A Vénusz sötét oldala, „árnyéka” a Szépasszony, a rontó boszorkány archetípusa.)

A magyar hagyományban ekkor minden házon kellett zöld ágnak lennie, ha nem volt, úgy tartották, majd az ördög tűz, mert „gonoszjáró napnak” is tartották.  Május elsejének előestéjén a legények az erdőben ittak, mulattak, majd hajnalban a kiszemelt lány házának udvarába májusfát állítottak. A fa törzsét lehántották, tetejére egy üveg pálinkát és perecet akasztottak.  Délben mulatság volt, minden eladósorban lévő lányt meg kellett táncoltatni, különösen azokat, akiknek nem volt párjuk. Vidéken még ma is láthatunk májusfákat magasodni a házak előtt. Tudhatjuk, ott eladósorban lévő lány lakik..

A pillecukor kísérlet (marshmallow experiment)

Walter Mischel, egy stanfordi pszichológus, az 1960-as évek vége felé leültetett mintegy 600 négy és hatéves közötti gyereket egy üres szobában és felajánlott nekik egy pillecukrot. Valahogy így:

Ha a gyerek tudott várni 15 percet, kapott még egyet. Ha nem, nem. A „marshmallow experiment” eredeti célja az volt, hogy kiderítse, miért lesz valaki türelmetlen vagy miért képes várni. Mischel azonban az évek során rájött, hogy azok, akik az eredeti teszten nagyobb akarattal vagy önuralommal rendelkeztek, a későbbiekben sokkal jobb iskolai eredményeket értek el, egészségesebben és jobb anyagi körülmények között éltek. „A pillecukor teszt valójában nem is az akaratot vagy az önuralmat méri. Valami sokkal fontosabbat annál. Ez a teszt arra készteti a gyerekeket, hogy megtalálják azt az utat, ahogyan a legjobban kijöhetnek egy adott szituációból. Akarnak egy másik pillecukrot, de hogyan kaphatják meg? Nem irányíthatjuk a világot, de irányíthatjuk azt, ahogyan gondolkozunk róla. […] Ha kezelni tudod a legerősebb vágyaidat, akkor fel tudsz készülni a vizsgáidra” mondja Mischel. „És a nyugdíjadra is félre tudsz tenni. Ez nem csak a pillecukorról szól.”
A pillecukor kísérlet az egyik legsikeresebb pszichológiai kísérlet, amit valaha végrehajtottak. Nem csoda, hogy azóta számosan folytatták. Ma már a kutatók azt sürgetik, hogy érdemes lenne az eddig használt teszteket legalábbis kiegészíteni a pillecukor teszthez hasonló mérésekkel. Vagyis nem csupán az IQ-t vagy egyéb standardizált teszteket kellene mérni, hanem a diákoknak az akaratát és az önuralmát is. Azt, hogy mennyire képesek elhalasztani a közvetlen jutalmat egy várható még nagyobb jutalomért cserébe (delay gratification). Hiszen ezek sokkal jobban előre jelzik a későbbi sikereket. Egy másik fontos tanulsága a későbbi kísérleteknek az, hogy ez a képesség tanulható. Vagyis az iskolának érdemes lenne megtanítani a gyerekeket arra, hogy mennyire fontos a hosszú távú céljainkért feladni a rövidtávú kívánságokat.

az eltecon.blog.hu nyomán

Szép húsvétot mindenkinek!