Bika hava – izzik a galagonya
Beköszöntött a Bika hava, a május. Jön május elseje, a majális. Talán még sokan emlékeznek a dalra: „Itt van május elseje…” A II. Internacionálé tette ezt a napot a munka ünnepévé 1889-ben. A mai napig munkaszüneti nap, ünnepnap. A választás azért volt szerencsés, mert ehhez a naphoz Európa-szerte ünnepek, rítusok sora társult, mint a tavaszi ünnepkör kitüntetett napjához. Ez a nap a zöld ág, a zöld növények napja, a zsendülés, a termékeny föld, a virágbeporzás, a termékenység ünnepe. (Ne felejtsük, a Bika havában járunk…)
Ünnep volt ez az ókori Rómában, a virágok ünnepe, a Floralia. A kelták nyárkezdő ünnepe e napra esett. Ekkor hatalmas ikertüzeket gyújtottak, májusfát állítottak, azt körbetáncolták. A Brit szigeten ekkor galagonyaágat akasztottak a házakra, istállókra, hogy az védje a viharok, a szellemek és a boszorkányok ellen. Galagonyakoszorú volt a majálisi alakoskodók fején. A galagonya a boszorkányok növénye a volt a középkorban, május elsejének előestéje pedig a négy boszorkányszombat egyike volt. (Érdekességképpen: a magyarországi boszorkányok Szent György estéjét részesítették előnyben. Mindkét nap aa Bika havának első dekádjába esik, a Bika uralkodó planétája pedig a Vénusz. A Vénusz sötét oldala, „árnyéka” a Szépasszony, a rontó boszorkány archetípusa.)
A magyar hagyományban ekkor minden házon kellett zöld ágnak lennie, ha nem volt, úgy tartották, majd az ördög tűz, mert „gonoszjáró napnak” is tartották. Május elsejének előestéjén a legények az erdőben ittak, mulattak, majd hajnalban a kiszemelt lány házának udvarába májusfát állítottak. A fa törzsét lehántották, tetejére egy üveg pálinkát és perecet akasztottak. Délben mulatság volt, minden eladósorban lévő lányt meg kellett táncoltatni, különösen azokat, akiknek nem volt párjuk. Vidéken még ma is láthatunk májusfákat magasodni a házak előtt. Tudhatjuk, ott eladósorban lévő lány lakik..
