Blog: Tanári blog

Házi kenyér – az Oroszlán a konyhában is megdicsőül

Házi kenyér –  avagy az Oroszlán a konyhában is megdicsőül

Ne azt a fekete-fehér rövidfilmet tessék elképzelni, amint a mama hajnali négykor a suhogós alsószoknyákra felsőt és kötényt kerít, kikászálódik a konyhába és az előző este gondosan átszitált liszt egy részéből kovászt készít, utána fájós derekát meg-megfogva befűt a kemencébe, majd szakavatott mozdulatokkal dagasztani kezd, amíg nem csöpög a víz a homlokáról…

Na neeeem, ez cseppet sem illik az Oroszlánhoz, ellenben a kenyérillattól félájultan asztalához ülő vendégek lelkes várakozása az eléjük kerülő cipó megszegése előtt, na az igen. A roppanós kenyérhéjat majszolók tisztelettel vegyes irigykedése, az is igen. Az „ááá, nem olyan nagy dolog” kijelentésre elkerekedő szemekből áradó őszinte tisztelet és sírig tartó leköteleződés, hogy eme élményben részesülhettek a szemek gazdái, na, az szintén.

Az előadás nem volna azonban lehengerlően impozáns, és egyáltalán, Oroszlánhoz méltó, ha legfeljebb tízpercnyi közepes intenzitású munkánál többet kellett volna előzőleg befektetni az önmagában is fantasztikus eredményhez.

Most tehát megtanulunk oroszlánmódra, pazar könnyedséggel jobb kenyeret sütni, mint a bolti, és a királynak/királynőnek kijáró csodálat meglátják, nem marad el.

A titok a lustaságban rejlik, tisztelt hölgyeim és uraim: csak szépen kivárni, míg a természet, azaz a sikértartalom, az élesztőgombák, a levegő megteszi, ami kutya kötelessége amúgy is, és ezért learatni a babérokat, koszorúba fonva.

A titok ugyanis a dagasztás nélküli kenyér, amely laikusok, egyszerű bolti kenyéren tengődők számára maga a csoda, a Napisten ajándéka.

(Szűz jegyű olvasóink a tudományos magyarázatot fermentáció címszó alatt keressék az enciklopédiákban. Gyakorlatilag nem történik más, mint hogy a hozzávalók összekeverése és szigorúan min. 12 órányi békén hagyása következtében megteremtődik minden, amit amúgy hosszú és fárasztó munkával érhetnénk csak el.)

Recept:

  • 50 dkg liszt
  • 1 evőkanál sikér
  • 1 kávéskanál só
  • 3 dl víz
  • 1 kávéskanál jó minőségű szárított élesztő (mondjuk francia)
  1. A lisztbe belekeverem a sikért és a sót, majd hozzáöntöm a vizet és hanyagul éppen csak összeforgatom. Nokedlitészta sűrűségűnek kell lennie.
  2. A tálat letakarom és min. 12 órára a természetre bízom a munkát.
  3. Sütés előtt 30-40 perccel gyors és határozott mozdulatokkal áthajtogatom a tésztát, amennyire lehet (kissé ragacsos lesz, de ez rendben van).
  4. A sütőt 250 fokra előmelegítem, egy öntöttvas lábossal együtt.
  5. Ha a sütő elég meleg, a vaslábost óvatosan kikenem kevés olajjal, beleejtem a tésztát és befedem a fedővel.
  6. 35 percig lefedve sütöm a kenyeret, majd kiveszem a lábosból és a hőfokot 220 fokra mérsékelve (lehetőség szerint hőlégkeveréssel) még 15 percet sütöm. Akkor jó, ha az alját megütögetve kongó hangot ad. (A pontos sütési idő sütőnként eltérő lehet. Gázsütőben is működik.)

A forró kenyeret nagy önuralommal hagyjuk langyosra hűlni, majd uralkodói méltósággal osszuk meg családtagjainkkal, vendégeinkkel. Vajjal és sóval is imádni fogják. Ahogy minket is.

Kategória: Tanári blog | A kommentek lezárva

Farsang

Farsang

Régen meghatározott rendje volt az életnek, szabályok, kötelességek keretezték a mindennapokat, szervezték az ünnepnapokat. Szabályozott volt, mikor, mit lehet enni, tenni, viselni.  Mikor van helye az örömnek, a bánatnak, a mulatozásnak és a befelé fordulásnak. Ez biztonságos keretet adott, lehetett rá támaszkodni. A biztonság, a támasz mellett a sok szabály feszítettséget is adott, vajmi kevés tere volt a spontaneitásnak, az egyéni individuális megnyilvánulásoknak. De az embernek igénye volt, van, hogy néha kilépjen a szabályok rendszeréből, csak legyen, ne kösse minden lépését elvárások sora.   Sőt! Éppen az legyen az elvárás, hogy ne legyen elvárás, hogy feje tetejére álljon a világ! Hogy megnyíljon egy kapu!  Olyan kapu, amelyik nem egy másik dimenzióba vezet, nem egy szentséges világba, hanem minden ember mélyébe, tudattalanjába, s az ott felhalmozódott, lerakódott feszültség, elfojtás, düh, vágy a felszínre törhessen rajta keresztül. Ez a kapu volt a farsang!

A farsang vízkereszt napjától hamvazószerdáig tartó, változó hosszúságú időszak. Menyegzők, tobzódás, mulatozás, alakoskodás jellemezte ezt az időszakot. Sok szabály felfüggesztődött erre az időszakra. Ilyenkor az asszonyok is elmehettek kocsmába! Vasárnap vagy kedden volt a „kanivók napja”, csütörtökön az „asszonyok ivója”. Oda férfiember nem tehette be a lábát. Persze, maskarába öltözve megpróbálták, s hatalmas nevetések között leleplezték és kiseprűzték őket! Az asszonyok ittak, mulattak, táncoltak egymással.  Tartottak ál-lakodalmat, álmenyasszonnyal, aki természetesen férfi volt, buja és pajzán beszólásokkal. Tartottak hamis bíróságot és áltemetést. Az összes bűnt, terhet, szennyet kitették, rámondták a „bűnösre” és végül trágyadombra (!) dobták a „vétkest”. Alakoskodtak, maskarába bújtak, kiléptek az addigi megszokott életből, szerepből. Ha csak rövid időre is, megtapasztalták, hogy milyen szabályok nélkül élni, milyen az, ha nem a munkán, az ájtatosságon van a hangsúly, hanem az örömön, sőt, a fékevesztett mulatozáson! A farsang utolsó három napján csúcsosodott ki a farsang ünnepköre. Szombat estétől kedd estig szólt a zene, táncoltak, mulattak, ekkor tartották sok helyen az álesküvőket, álbíróságokat.  Aztán húshagyó kedd éjszakáján, pontban éjfélkor, elhallgatott a zene, ezt a napot hívták a „farsang farkának”. A következő nap volt hamvazószerda, mikor is kezdődött a 40 napos nagyböjt időszaka, ami már a testi és lelki megtisztulásról, felkészülésről szólt, sok szabállyal, tiltással. Érdekesség, hogy hamvazószerdát követő csütörtökön felfüggesztették a böjtöt, ez volt a „csonka, zabáló, torkos” csütörtök. Praktikus okai is voltak ennek a napnak, hiszen ekkor ették meg a farsangi maradékot, de azért hívták sok helyen „zabáló csütörtöknek”, mert addig kellett enni, amíg rosszul nem lettek, amíg el nem teltek, meg nem betegedtek a torkosságtól, a féktelenségtől… Hogy ez által testük, lelkük, minden porcikájuk várja a megtisztulás időszakát!

Kategória: Tanári blog | A kommentek lezárva

Zellerkrémleves – földes íz, célszerűség, Bakoknak

Zellerkrémleves

Először is pontosítsunk: gumós zellert használunk krémleves főzésére. (Európában ismeretes még a halványító zeller is, melyet főként nyersen érdemes fogyasztani.)

E növényt korábban botanikai ritkaságként tartották számon azon okból, hogy bár a gyökérzöldségek osztályába tartozik, maga a gumó a zellernövény szára aljának hagymaszerű képződménye.

A középkorig elődjét, a mocsári zellert gyógynövényként gyűjtötték, konyhakerti termesztése a reneszánsz kortól jellemző.

Vásárlásnál ügyeljünk az ép héjra, a zellergumó legyen kemény, nehéz, kopogtatásra nem megengedett kongó hang hallatása.

Személyenként maximálisan 30 dkg-mal számolunk. Főzési idő: 20 perc.

A zellergumó fogyasztásának előnyei:

  • magas vitamintartalom (A, B1, B2, B6, C, E)
  • rendkívül magas ásványianyag-tartalom (nátrium, magnézium, foszfor, vas, kálium), ezen belül sok ritka nyomelem (molibdén, szelén, króm) forrása
  • élelmi rosttartalom: 100 g /5 gr
  • alacsony kalóriatartalom: 100 gr/18 kcal
  • szabályozza a vízháztartást, a vérnyomást, hozzájárul a szervezet méregtelenítéséhez

Recept:

  • 1 nagyméretű zellergumó, mosva, hámozva, egyforma cikkekre vágva
  • 1 közepes fej vöröshagyma, apróra vágva
  • 4 evőkanál olívaolaj
  • bors
  • csipet szerecsendió
  • 1l  zöldségalaplé (ennek hiányában víz)
  • 1 savanyú alma hámozva, magház nélkül, 1×1 cm-es kockákra vágva
  • 5 dkg apróra vágott, száraz serpenyőben pirított dió
  • személyenként 1 kávéskanál dióolaj
  1. Az olívaolajat felhevítem, a zellert és a hagymát gyakori kevergetés mellett félpuhára párolom.
  2. Felöntöm a zöldségalaplével (vízzel), sózom, puhára főzöm.
  3. Hozzáadom az almát, turmixszal pürésítem, maradhatnak benne kisebb darabok.  Ha túl sűrű, kevés alaplevet adok hozzá. Borsozom, csipetnyi szerecsendiót reszelek bele.

Amennyiben a kedves olvasó Bak, és úgy gondolja, megfelelő munkát végzett a héten, kevés durvára vágott, pirított dióval szórhatja meg a levesét. Amennyiben előre elvégzett legalább egyet jövő heti feladatai közül, csepegtessen a levesre egy kávéskanálnyi dióolajat.

Amennyiben a kedves olvasó Bak jegyű családtagjának, vendégének főz, helyesen teszi, ha főzés előtt alaposan átolvassa és betartja a fenti lépéseket.

Kategória: Tanári blog | A kommentek lezárva
Login