Projektív terápia

E terápiás forma – melynek elsajátítására az iskola negyedik évében az alapképzés keretein belül nyílik lehetőség – az egyéni asztrológiai tanácsadás és az énállapotokkal való belső munka tökéletes kiegészítője. Az alábbiakban interjú olvasható a PT kialakulásáról Rákos Péterrel.


Mi az a PT?

A projektív terápia rövidítése. Hasonlóan a családállításhoz, a terápia során a kliens belső szereplői vetülnek ki – projektálódnak – a térbe. A különbség annyi, hogy míg a rendszerállítás sokszereplős műfaj, a projektív terápia kétszemélyes: a kliens és a terapeuta között zajlik.

Ilyen módon rokonságot mutat az úgynevezett „egyéni családállítással”?

Nem, még csak nem is hasonlít hozzá. A családállítás hierarchikus rendszerekkel dolgozik és főszereplője az Eltévedt Lélek, aki más helyét foglalta el, vagy énidegen terheket vett magára. A projektív terápia világa az emberi psziché egymás mellé rendelt, egyenrangú erői, és főszereplője mindig az aktuálisan megszólított, problémás énrész.

Hogyan zajlik egy ilyen ülés?

A kliens megnevezi a problémát és azt, hogy kit, mit tekint a megakadás forrásának: saját maga egy rosszul működő részét, esetleg egy szereplőt a múltjában vagy a jelenében. A terapeuta ezután hozzásegíti a klienst, hogy a szoba terében elképzelje és megjelenítse ezt a külső vagy belső figurát, és aztán bele is álljon – a családállítás módszere szerint – ebbe a szerepbe.

Vagyis megjelennek a kliens fantáziái és elképzelései arról, hogy ő mit gondol a problémája eredetének?

Furcsa módon nem fantáziák jelennek meg, hanem önálló, a kliens lényétől különböző figurák, egyedi szóhasználattal, testtudattal, gondolkodással és érzésekkel. Olyannyira nem a kliens fantáziáit közvetítik, hogy az esetek többségében a kliens képed el a legjobban azon, hogy egy figurában állva miket mondott, gondolt és érzett. Vitába szállni pedig nem igen lehet az elhangzottakkal, lévén minden kijelentés végül is a kliens szájából hangzik el.

Mi ebben a módszerben a terapeuta szerepe?

Mindössze annyi, hogy koordinálja a folyamatot. Mivel csupán vendég egy olyan térben – a kliens pszichés terében –, ahol nem ismeri az egyedi és sajátos viszonyokat és törvényszerűségeket, az ő feladata mindössze a tudatosítás elősegítése és a belső kommunikáció megteremtése. Ebben a műfajban a terapeuta nem avatkozhat bele a folyamatokba, nem gyógyíthat és taníthat, csak segítheti egy elakadt belső mozgás újraindulását.

De akkor ki, mi hozza a megoldást?

A kliens egy másik belső figurája. Ugyanis ott, ahol megfogalmazódik egy probléma, már készen áll a megoldás is – ez a polaritás törvénye. Vagy más szavakkal, a projektív terápia szemszögéből: ahol megjelenik egy problémás énrész, ott a psziché egy másik szintjén belátás is születik arról, hogy mi okozza a gondot és hogy mi oldaná meg azt. A terápia során ez utóbbihoz fordulunk, s azt mint figurát megjelenítjük, hogy megtudjuk tőle, mi a gyógyulás útja. A gyógyítandó fél ilyenkor minden esetben a problémás énrész és nem a kliens maga. A tapasztalat azt mutatja, hogy a belső figurák jelentős hányada még csak nem is tudatos arról, kinek a belső terében él és működik…

Említette, hogy külső szereplők is megszólíthatók ezzel a módszerrel.

Igen, bárki, akit nem értünk, akivel konfliktusunk van. A projektív terápiában megdöbbentő módon képes a kliens belehelyezkedni akár a vele ellenséges, az őt félreismerő emberek látásmódjába is: szülőkébe, partnerekébe, munkatársakéba. Ez a fajta azonosulás a családállítások során nem megengedett, itt azonban lehetséges, és alapvető változásokat előidéző élmény forrása lehet.

Ahogy a családállítások fókuszában a családi energiamező rendszerhibái állnak, úgy a projektív terápia által megcélzott belső pszichés térben mi okozza a problémákat?

Szinte kivétel nélkül az izoláció, vagyis a kapcsolatok, a kommunikáció hiánya. Ahogy ezt a pszichológia is leírja, a múltban átélt traumák blokkot okoznak. Ilyenkor a sérült énrészek lefagynak, begubóznak, és elszakadnak az élet áramlatától, a fejlődéstől, a változástól. Erőforrásból problémaforrássá válnak. És amíg nincsenek megszólítva, amíg nem tudják elmondani a szükségleteiket, reményük sincs arra, hogy megrekedt helyzetükből kimozduljanak. Ebben segít a projektív terápia. Kapcsolatba lép velük, és megkeresi azt a belső erőforrást, amelyik kivezeti őket az izolációból.

Hány alkalomból áll egy projektív terápia?

Nincs jellemző száma az üléseknek, sokaknál ez mindössze egy vagy két találkozás. Egy téma kapcsán három fordulónál többre eddig még nem volt szükség, de általában már az első találkozás után érezhető a – gyakran nem is csekély – változás.

Akkor ez egy igen hatásos módszer.

Az; máskülönben nem foglalkoznánk vele a szintén hatékony asztroterápiák és rendszerállítások mellett. A projektív terápia egyébként ezek nagyszerű kiegészítője és folytatása, lévén olyan szinteken dolgozik, amelyek a többi terápiás módszerrel gyakorlatilag megközelíthetetlenek.

Milyen elméleti alapokon nyugszik a projektív terápia?

Meglepő választ fogok adni: a kvantumfizikán. Hajlamosak vagyunk ugyanis a belső világunkat, a pszichés terünket – Freud, Jung és a többi elméletalkotó nyomán –  úgy elképzelni, mint egy építményt, amelyikben énünk különféle részei laknak: a felettes-én a legfelső emeleten, az ösztön-én a pincében, a különféle archetípusok pedig a házat körülvevő lelki táj mitikus vidékein. A projektív terápia azonban megmutatta, hogy a psziché tere nem más, mint a lehetőségek korlátoktól mentes, végtelen kreativitással bíró forrása. Minden, még néven nem nevezett belső erő, figura a kvantumbizonytalanság állapotában, úgynevezett „szuperpozícióban” létezik, arra várva, hogy valaki nevet adjon neki és szerepet osszon rá; akkor nyomban elevenné lesz és megmutatja magát. Ahogy egy kliensem belső figurája válaszolta arra a kérdésre, hogy „Hol voltál és mit csináltál idáig?” : „Én azáltal lettem, hogy te idejöttél és megszólítottál. Addig öntudat nélkül léteztem, mintegy félálomban…” Mindezek alapján élek a gyanúpörrel, hogy a pszichológia által meghatározott  lelki szintek, erők és énrészek sem léteztek azelőtt – legalábbis a ma ismert formájukban nem –, mielőtt egy elméletalkotó leírást nem adott róluk, rendszerbe nem foglalta őket.

Honnan ered, miből alakult ki a projektív terápia?

A módszer keletkezésének története kissé legendás, majd hogy nem misztikus – de igaz. Úgy történt, hogy évekkel ezelőtt meghívtak egy zen dodzsóba rendszerállítást tartani. A nap végén a zen mester félrehívott, és azt mondta: „Adok neked valamit, amivel tudom, hogy dolgod van – vidd magaddal, és tanulmányozd alaposan.” Ezzel átnyújtott nekem egy ősi japán tekercset, amelyen a pecsétet már hatszáz éve nem törte fel senki… Nem, csak viccelek! Egy házi videofelvételt adott át, rajta egy, a belső személyiségek megjelenítésére és kihangosítására szolgáló csoportos zen módszerrel. Én pedig hallgattam a mesterre, és alaposan tanulmányoztam a felvételt. Kerestem a látottak helyét a rendszerállító tapasztalatomban és a humanisztikus asztrológia énállapot-elméletében. Telt-múlt az idő, és egyszer csak, egyik pillanatról a másikra – akárcsak a zen meditációban a satori élménye – megláttam ezt a módszert működés közben, minden részletével egyetemben. Utána már csak csiszolni és finomítani kellett a gyakorlati részeket, az alapvetések mit sem változtak. A magam részéről, mert idegenkedem minden misztifikációtól, mindezt úgy értelmezem, hogy betekintést nyertem a tudattalan kreatív működésébe…

Ha valaki kíváncsi a projektív terápiára, hol tapasztalhatja, illetve tanulhatja meg?

A projektív terápia alkotó műhelye a Humanisztikus Asztrológia Iskolában van. Itt folyik a projektív terapeuta képzés is: végzős hallgatóink szakmai gyakorlatuk mellett tanulhatják ezt a módszert, amely remek kiegészítése és folytatása az asztrológiai tanácsadóként végzett tevékenységnek.

A módszer csak terápiára használható?

És önismeretre. Megszólíthatók például az asztrológiai énállapotok, amelyekről ilyen tiszta információt kapni más módon lehetetlen. Egyébként ezeknek az önismereti fordulóknak is mindig van terápiás hatása, ugyanis ha egy énállapot képes elmondani a szükségleteit, és belső segítséget kapni ahhoz, hogy visszanyerje teljes mozgásszabadságát, akkor erőforrásos állapotba kerül, és jelentősen megnöveli a kliens energiaszintjét.

Van a projektív terápiának javallata vagy ellenjavallata? Milyen típusú problémákra ajánlott?

Nincs ellenjavallat.  Tapasztalatunk az, hogy ha egy probléma leképezhető belső figuraként, akkor elindítható a gyógyító folyamat. Mivel a problémával közvetlenül, szemtől-szemben találkozunk, ezért az is megmondható előre, e módszer segítségével mekkora elmozdulás várható. És mert a terapeuta itt nem megmondó ember, hanem csupán lélekvezető, mediátor, ezért a projektív terápia azok számára is kedvelt és járható út, akik elkerülik a hagyományos terápiákat, mert attól tartanak, integritásuk sérül azzal, hogy mások befolyása vagy irányítása alá kerülnek.

(Az Elixír Magazin cikke nyomán)

Ha szeretnéd énrészeidet a projektív terápia módszerével megismerni és harmonizálni, jelentkezésedet az alábbi címen, ill. telefonon várom szeretettel:

thi

pht


vissza-a-kezdolapra

  • Humanisztikus Asztrológia™