Animációs műhely

Új műfajban próbáljuk ki magunkat idén: animációs filmek készítésébe fogtunk. Legelőször sorra vesszük a Jegyek és játszmák c. könyv függelékéből az egyes asztrológiai tanár-típusokat. Az elkészült filmek itt sorakoznak majd egymás után:

 

2017. május 20.


Szerző: Rákos Péter

A sorozat folytatódik: Mérleg tanárnő, akit nem lehet nem szeretni…

A Mérleg folyvást azt kérdezi a külvilágtól, amit a Hófehérke meséjében a szépséges mostoha a varázstükrétől: „ki a legszebb a világon?” Azonban, miként mesebeli elődjét, őt sem a kíváncsiság hajtja, hanem egyes egyedül a megerősítés utáni vágy. Az, hogy információt kapjon saját magáról. Azt akarja hallani: ővele minden rendben, ő jó, ő szép, ő problémamentes. Ezt az információt azonban távolról sem adják ingyen. A Mérlegnek egész életstratégiát kell kiépítenie ahhoz, hogy megkapja mindennapi betevő sztrókjait.

Életpozíciója így hangzik: akkor vagyok oké, ha te leokézol (vagyis: akkor vagyok szép, ha te szépnek látsz, akkor vagyok okos, ha te okosnak tartasz, stb). Ám minden egyes dicséret csak pillanatnyi enyhülést hoz – az előző percben még talán igaz volt, de vajon mi a helyzet a következőben? A Mérleg életét az örökös bizonytalanság keseríti.

Az igen és a nem között képtelen dönteni külső megerősítés nélkül. Illetve, ha már döntött, akkor is biztatásra vár. Arra, hogy a másik mondja ki, amit ő titokban hallani szeretne. Problémáját úgy tálalja, hogy azt a hallgató a sajátjának érezze, és halogatás nélkül neki is lásson a megoldásának.

A Mérleg hihetetlen érzékenységgel találja ki az emberek gondolatait, érez rá mások szándékaira, gyenge pontjaira. E képességét szívesen használja annak érdekében, hogy a dolgok úgy alakuljanak, ahogyan ő szeretné. Ám ezt oly kecsesen, tapintatosan és ügyesen teszi, hogy mindebből mások jórészt az égvilágon semmit sem vesznek észre. Ezért is tartják a Mérleget született diplomatának.

A világ vágyik a harmóniára, a kellemesre, a szépre. A Mérleg típus önnön magát, viselkedését és külsejét formálja olyanná, hogy amerre jár, mosolygó arcokkal, elismerő pillantásokkal találkozzék. Ezért aztán a Mérlegre nézni öröm, vele lenni élvezet. A pillanat töredéke alatt teremt kapcsolatokat, s órákon át képes szóval tartani, szórakoztatni bárkit. Kerüli a konfrontációt, a vitát. Irtózik a durva és erőszakos megoldásoktól. Ő a kompromisszumok mestere – igaz, ennek árát gyakran egy életen át fizeti.

A Mérleg alapvetően szeretetre méltó, kellemes, szórakoztató, kiegyensúlyozottságot és derűt sugárzó társas lény. S bár kitűzött céljait nem téveszti szem elől, azokat mások szempontjainak figyelembevételével, mindenki érdekét szem előtt tartva igyekszik elérni. Elbűvölő barát, ideális társ, munkahelyének is valóságos üdvöskéje.

A kiegyensúlyozatlan Mérleg tétovaságáról, döntésképtelenségéről és határozatlanságáról ismerszik meg. Ha bizonytalannak érzi magát, véget nem érő fecsegésbe kezd, konfliktusai elől pedig gyakran menekül kényszeres édességevésbe. Hiú, mint a Kis herceg Rózsája: akár órákat is elálldogál a fürdőszobatükre előtt. Környezete türelmét leggyakrabban pontatlansága, rendetlensége, szétszórtsága, partnere tűrőképességét pedig véget nem érő flörtjei és manipulatív viselkedése teszik próbára.

 

2016. szeptember 16.


Szerző: Rákos Péter

 

A szerény és szorgalmas, gondos és pontos Szűz tanárnő.

 


Elindítás után kattints a Beállítások (fogaskerék) ikonra, válaszd a minőség: HD-t, és nézd teljes képernyős módban (jobb alsó ikon)!

A Szűz

A Szűz úgy tekint az életre, mint Hamupipőke a tál borsóra és lencsére: addig se bál, se királyfi, amíg az utolsó szemig szét nem válogatta. A Szűz tálja azonban a világ maga, és nincs mese – se tündér nagynéni, se jóságos galambok –, a feladattal neki egyedül kell megbirkóznia. Így hát amíg a többiek az élet báljának forgatagában keringőznek, ő rendületlen kötelességtudattal és precizitással végzi a dolgát: egy lencse jobbra, egy borsó balra…

A Szűz az entrópia visszarendezésének Don Quijotéja; erőfeszítése, hogy a széthullást megzabolázza, legfeljebb ideig-óráig hoz eredményt. Tehát újból és újból nekifog a rendteremtésnek – a végleges megoldásról eleve lemondva – a mindössze pillanatokig tartó eredményért. Hiszen minden, ami megjavult, újból elromlik; minden, ami tiszta lett, újból bepiszkolódik. Így hát egyszerűen csak teszi a dolgát, mert tennie kell. Nem a tartós eredményért vagy a jól végzett munka öröméért; csupán azért, hogy a világ apródonként újra összeálljon, hogy a hideg és káosz ne nyerjen uralmat az élet szentsége felett.

A Szűz sohasem a csúcsra tekint, a dicsőségre, a diadalra. Neki mindig az a munka jut, amit „valakinek el kell végeznie”. Az iskolában az ő tolltartójában sorakozik kihegyezve az összes ceruza, s az ő házi feladatára írja a tanító néni: „Pontos, tiszta munka”. Ötösei körül otthon nem csapnak különösebb hűhót, viszont ha hármast visz haza, neheztelve dünnyögik: „Nem ezt vártuk tőled, fiam!” Ezért aztán, míg mások a grundon a labdát rúgják, vagy a hajas babájukat öltöztetik, a Szűz a leckéje fölött görnyedve szépen lassan megtanulja, hogy az életben semmit sem adnak ingyen. Legalábbis neki nem. S azt is, hogy az alapos, tisztességes munka mindig meghozza gyümölcsét – bár ezt a gyümölcsöt is ajánlatos jól megmosni, apró kockákra vágni, és elrakni befőttnek, mert jól jön az még a szűkös időkben.

A Szűz gondos, alapos, és tisztában van azzal, milyen fontosak a részletek – hiszen az ördög is azokban lakik. Ezért gyakran egész életét az ördögűzésre teszi fel. Úgy tekint minden kis hibára, pontatlanságra és felületességre, mint valami mitikus, ősi ellenségre. Így válik belőle szigorú tanár, gondos könyvelő, megbízható adminisztrátor, szorgos kutató, precíz tudós vagy könyörtelen kritikus.

Sohasem a szívére hallgat, hanem a józan eszére. Az érzelmek bizonytalan ingoványán elveszíti lába alól a talajt. Ha valaki sírva fakad, nem tudja vigasztalni, ha valakit majd szétvet a jókedv, nem képes vele kacagni. Egy görbe estére hat lóval sem lehet elvonszolni. Nála az önfeledtség egyet jelent a bűnbeeséssel. Nem tud feloldódni, mert mindig résen kell lennie. Agyának kerekei akkor is zakatolnak, amikor már nem őrölnek semmit, csak magukban őrlődnek. Folyvást az esélyeket latolgatja, s azok közül is a legrosszabbat: „Mi lesz, ha…” Így aztán semmi kellemetlenség nem éri készületlenül. Gyakran szorong, s úgy gondolja, van is mitől. Saját hibáit felnagyítja (hiszen elég közelről látja őket), így a magabiztosság és az önbizalom meglehetősen ritka vendég nála.

Jelképe a marokszedő szűzlány, aki aratáskor a kaszások mögött haladva a szerteszét hullott búzaszálakat sarlójával összeszedi, párhuzamosan egymás mellé rendezi, kévébe köti, és csinos asztagba rakja.

Trikófelirata: „Megértem és rendbe rakom”.

Mindent összevetve a Szűz szerény, tapintatos és intelligens típus. Szolgálatkész, komoly barát, gondos, lelkiismeretes társ, és pontos, szorgalmas munkaerő. Rá mindig lehet számítani, benne szinte vakon meg lehet bízni. Vele nem érik az embert kínos meglepetések és váratlan fordulatok.

Negatív esetben kicsinyességével, örökös kritizáló hajlamával, szőrszálhasogatásával, mindennel és mindenkivel szemben megnyilvánuló elégedetlenségével találkozunk. A Szűz ilyenkor teljesen elvész a részletekben, s már nem látja a fától az erdőt. Szorongása gyakran fajul hipochondriává. Don Quijoteként szélmalomharcot folytat olyan erőkkel, amelyekkel szemben (hacsak bölcsen fel nem adja a küzdelmet) minden esetben alulmarad.

 

 

2016. augusztus 19.


Szerző: Rákos Péter

 

Oroszlán tanár úr, akit nem lehet felülmúlni és nem lehet meghaladni… titokban azóta is versenyzünk vele, és hasonlítgatjuk magunkat hozzá.  Előnye azonban behozhatatlan, mert már ott, az alma mater falai között mítosszá vált:

 


Elindítás után kattints a Beállítások (fogaskerék) ikonra, válaszd a minőség: HD-t, és nézd teljes képernyős módban (jobb alsó ikon)!

Az Oroszlán

Az Oroszlán bátran állíthatja: „Az erő velem van.” Mert az erő, ha ekkora, mindig tiszteletet parancsol. Ezért aztán övé a vitathatatlan felsőbbség és elsőbbség. Ha megszólal, mindenki rá figyel, ha valamiről elmondja véleményét, annak jelentősége és súlya van.

Az Oroszlán magabiztos és öntudatos. A háta egyenes, a tekintete nyílt. Az iskolai színdarabban már hétévesen ráosztják a király vagy a királynő szerepét. Az osztályban is valóságos udvartartás veszi körül. Bámulatos, hogy szeszélyes parancsait mások mily nagy buzgalommal teljesítik. Még a tanárok is az ő kedvét keresik. Szülei hamar rájönnek, erővel nála semmit el nem érnek. Tudja, mit akar, s ebbe az akaratba mások bicskája rendre beletörik. Ő lesz később a diáktanács vezetője, s ha nem cégalapítással kezdi felnőtt életét, akkor munkahelyén ajánlanak neki (másokat jóval megelőzve) váratlan előrelépést, kiemelt pozíciót.

Amikor ad, lefegyverzően nagyvonalú, amikor kér, ott nincs helye ellenvetésnek. Ha elsőbbségét elismerik, jól érzi magát. Ha nem, ellenfelével rivalizálásba kezd, s addig nem nyugszik, amíg azt megadásra nem kényszeríti. A gyengék, a saját hibáikkal szemben elnézők, a vesztesek az Oroszlánban mértéken felüli ingerültséget keltenek. Ezzel szembesülve találkozik a névadó csúcsragadozó humán szinten nehezen vállalható vérszomjas gondolataival, mondván: „Pusztuljon a selejt”, vagy: „Hulljon a férgese”.

Az Oroszlán tiszteli a tekintélyt, de saját magának is tekintélyt követel. Nyugodt, méltóságteljes, és nem könnyű kihozni a sodrából. Amikor felbőszítik és ordítani kezd, mindenki rémülten kushad. Mert az Oroszlán ritkán ordít, de akkor nagyot. Méltóságán alulinak tartja a civódást, az áskálódást és a hazudozást. Szereti a fejedelmi pompát, a méltó külsőségeket. Kedvenc színe az arany. Gyakran lepi meg magát különleges minőségű, értékálló tárgyakkal.

Az Oroszlán sugárzó személyiség. Melegség és nyugalom árad belőle. Szeretetében lenni annyi, mint biztonságban lenni. Őszintesége és hitelessége szolgál szavai és tettei aranyfedezetéül. Ha máskor nem is, de mikor gyereke születik, mindenképpen önmagára talál. Férfiként pátriárka, nőként anyatigris. Szülői szerepét mindenek fölé helyezi.

Sajnálatos módon az élet nem kínál annyi vezető pozíciót, mint ahányan arra igényt formálnak. Így aztán sok Oroszlán csak ül, s magától értetődő természetességgel vár arra, hogy mások tartsák el, mások szolgálják ki, mások rendezzék el a dolgait. Amikor ez nem teljesül, ingerült lesz, és méltatlankodni kezd. A többiek kényelmes és lusta embernek tartják, aki arra vár, hogy a szájába repüljön a sült galamb. Ő viszont a madárfogást és -sütést mélyen méltóságán alulinak tartja („Csak nem fogok hitvány galambok után futkosni – én?!”).

Trikófelirata: „Íme, a király”.

Az Oroszlán alapjaiban öntudatos, bátor és magabiztos karakter. Környezete gondolkodás nélkül osztja rá a vezető szerepét, amelyet méltányosan, igazságosan és határozottan játszik el. Energiatartalékai szinte kifogyhatatlanok, munkabírása bámulatos, nem fél dönteni és a döntéseiért felelősséget vállalni. Társának biztos támasza, családi, baráti körének erőt sugárzó középpontja.

A benne élő személyiségerők diszharmóniája esetén előtérbe kerülhetnek karakterének szélsőséges vonásai: önzése, hatalomvágya, hiúsága. Ha főnöki székben ül, despotikus hajlama, ingerlékenysége és ellentmondást nem tűrő parancsai keseríthetik meg beosztottai életét.

 

 

2016. július 7.


Szerző: Rákos Péter

 

Rák tanárnő mindannyiunk kedves emléke, akire nem lehet másként, mint meleg szívvel gondolni (a film alatt újdonság – a Rák karakter humanisztikus leírása olvasható):

 


Elindítás után kattints a Beállítások (fogaskerék) ikonra, válaszd a minőség: HD-t, és nézd teljes képernyős módban (jobb alsó ikon)!

A Rák

A Rák a legsebezhetőbb karakter. Elég egy durva szó, egy rossz hangsúly, egy meggondolatlan fricska, s ő, miként a csiga, szarvait behúzza, és valósággal eltűnik a világ szeme elől. Keménnyé, rideggé, megközelíthetetlenné válik. Láthatatlan lelki csigaháza páncélként veszi körül.

Kevés embert enged közel magához, ám azok szinte korlátlanul (ki)használhatják határtalan segítőkészségét, gondoskodó hajlamát. A Rák a világ terét kétfelé osztja: körön belülire és körön kívülire. A körön belül vannak azok, akikhez érzelmileg kötődik, akiktől nem kell tartania, akik rászorulnak vagy akikre rászorul. A körön kívül helyezkedik el mindenki más, aki ismeretlen, gyanús, akinek szándékai nem tiszták, és aki neki csalódást vagy fájdalmat okozhat.

A Rák életének megrontója, kapcsolatainak erodálója: az érzelmi bizonytalanság. Az, mikor nem tudja, hogy akit szeret, viszontszereti-e, hogy akit belső körébe beengedett, nem csapja-e be, nem hagyja-e faképnél. Hogy akire vár, az miért késik, kivel van, és akivel van, azzal nem csalja-e meg.

A Rák lelke olyan, mint egy erdei tavacska vize. Ha nyugalomban van, akkor tiszta, áttetsző, vízinövényei között apró halak lebegnek: teljes az idill. Ám ha valaki egy követ dob belé, vagy egy arra kóborló állat átgázol rajta, akkor az iszap felkavarodik, leszakadt növényi részek keverednek az átlátszatlan barna üledékkel, a halak rémült és vak cikázásba fognak, s a tavacskában eluralkodik a káosz és a kétségbeesés. Ilyenkor a Rák maga sem tudja, mi történt vele és mi történik benne, se átlátni, se megfogalmazni nem képes azt, hogy mi bántotta meg, mi zavarta össze, mi okozott neki fájdalmat. Egyedül az idő az, ami segít a zavaros iszapnak leülepedni, a felkavarodott víznek kitisztulni, és mindennek visszarendeződni oda és úgy, ahogy annak előtte volt.

A Rák számára a legmegnyugtatóbb hely az otthon, az intim családi kör. A Rák itt pompásan érzi magát. Szívesen béleli ki lakását olyan tárgyakkal, amelyekből a múlt levendulaillata árad. Amennyiben körülményei nem alkalmasak otthonteremtésre, a biztonsági zóna határát saját maga köré is megrajzolhatja. Ilyenkor valami megközelíthetetlen titokzatosság, fájdalmas zárkózottság lengi körül, s ember legyen a talpán, aki e varázst képes megtörni. Egészen más módja az önvédelmének, mikor páratlan humorérzéket fejleszt ki magában. A lényeg ezúttal is az, hogy senki ne szegezhesse neki a kérdést: „Na de komolyan – meséld már el, tényleg mi van veled?”

A belül dédelgetett sérelmek és fájdalmak teszik a Rákot hajlamossá az önsajnálatra, arra való képtelensége pedig, hogy segítséget kérjen, a nyafogásra és a duzzogásra. Kedvenc szava a negatív értelemben használt „úgyis” és „úgysem”. Lelkében folyvást két bizonytalan körvonalú árny bolyong: a bűntudat és a szégyen kísértete. Az, hogy valamilyen maga előtt sem tisztázott módon ő a felelős, ő tehet mindenről, ami rossz csak a környezetében, a világban történik. Problémái megfogalmazhatatlan, alaktalan magmaként forrongnak, fortyognak benne; tökéletesen letisztult megoldásuk hirtelen-váratlan bukkan fel a zavaros mélységekből, mint Botticelli fésűskagylón álló Vénusza.

A külvilágban a Rák csak hallgat és nyel. Nyeli a keserűséget, az indulatot, a jogos panaszt, a sérelmeket – egy ideig. Aztán, amikor már csordultig telt a pohár, az egészet egy váratlan, hisztérikus, törős-zúzós rohammal egy közelálló nyakába zúdítja. Nyersesége, brutalitása ilyenkor a crô-magnoni ősöket idézi. Szegény áldozat – szülő, házastárs, gyerek – legtöbbször teljesen vétlen mindabban, aminek ilyenkor a levét issza. E kiborulás után a Rák végtelen megkönnyebbülést (és ugyanakkor kínos, mardosó önvádat) érez – nem úgy a másik, aki kénytelen újraértelmezni a szelíd és visszafogott Rákról alkotott képét.

Jelképe a tarisznyarák, bár alapműködése jobban hasonlít egy másik kemény páncélú víziállatéhoz: az osztrigáéhoz. A kagyló puha, lágy belső állaga a legkisebb behatásra sérül, így védtelen teste könnyű prédájává válna a ragadozóknak. Ezért kívül kemény és rücskös, belül azonban selymes páncélt növeszt maga köré, hogy megvédje magát. S ha egy kicsiny, fájdalmas szilánk mégis bejut az érzékeny belsőbe, arra már nincs eszköze, hogy azt onnan eltávolítsa – a fájdalommal ezután elkerülhetetlenül együtt kell élnie. Mind-össze arra képes, hogy a sebző részecskét ismét csak selymes héjjal vegye körül, remélve, hogy ha nem látja, nem érzékeli, akkor az már nem is létezik többé. Így növekszik az osztrigában az igazgyöngy, s így fojtja el, rekeszti ki tudatos énjéből a Rák az őt ért lelki sérelmeket, traumákat.

Trikója külső felén ezt a feliratot viseli: „Nem bánthatsz”, befelé fordítva pedig ezt: „Itt bent mi már ugye nem bántjuk egymást?”

A Rák pozitív esetben nem rejti el melegséget sugárzó, gondoskodó, segítőkész énjét. Társának, barátainak készséges támasza, vigasza. Hozzá mindig mindenki haza érkezik. Otthonában forró teát, de még az utcán, futólag is legalább egy meleg pillantást kap tőle az ember.

Sok fejfájást okoz azonban környezetének, ha negatív tulajdonságai kerülnek előtérbe: indokolatlan féltékenysége, túlérzékeny sértődékenysége és végletes zárkózottsága. Gyámoltalansága, önállótlansága is szélsőséges formákat ölthet. A legjobbat akkor tesszük, ha nem feszegetjük a Rák titkait, s nem tartjuk őt érzelmi bizonytalanságban.

 

 

2016. június 2.


Szerző: Rákos Péter

 

Könnyű dolgom volt az Ikrekkel, hiszen nem egy modellje él tőlem karnyújtásnyi távolságban. És akit valaha tanított jellegzetes Ikrek szülött, az sem feledkezik meg könnyen az együtt töltött órákról:

 

Elindítás után kattints a Beállítások (fogaskerék) ikonra, válaszd a minőség: HD-t, és nézd teljes képernyős módban (jobb alsó ikon)!

 

 

2016. május 5.


Szerző: Rákos Péter

 

A Bikák azért különösen kedvesek számomra, mert mestereim egytől-egyig e jegy szülöttei voltak. De visszagondolva, középiskolai tanáraim között is biztosan akadtak májusi szülöttek, mint az is, akiről Bika tanár urat formáztam:

 

Elindítás után kattints a Beállítások (fogaskerék) ikonra, válaszd a minőség: HD-t, és nézd teljes képernyős módban (jobb alsó ikon)!

 

 

2016. április 7.


Szerző: Rákos Péter

 

Elsőként a Jegyek és játszmák c. könyv függelékét, az asztrológiai tanárportrékat vettük célba, kezdve Kos tanár úrral. S bár róla legtöbbünknek a tornaórák jutnak eszünkbe, az én emlékeimben fizikatanárként él, valahogy ilyenformán:

 

Elindítás után kattints a Beállítások (fogaskerék) ikonra, válaszd a minőség: HD-t, és nézd teljes képernyős módban (jobb alsó ikon)!

 

 


vissza-a-kezdolapra

  • Humanisztikus Asztrológia™