A humanisztikus asztrológiáról
Rákos Péter Fórumáról az Elixir.hu-n
Kérdés: Elmondanád röviden, hogy mi az asztrológia?
Válasz: Az asztrológia kiindulópontja: a csillagok és a Naprendszer égitesteinek helyzete és mozgása összefügg az egyes ember sorsával, karakterével és működésével, ill. az emberiség és embercsoportok jellegzetességeivel, viselkedésével és történéseivel.
Az asztrológia az összefüggéseket többféle – ősi és újonnan kidolgozott – rendszer, kulcs, ill. közelítés alapján vizsgálja. Ezek egyikéről sem állítható, hogy jobb, használhatóbb vagy érvényesebb lenne a többinél. E rendszereket sem koruk, sem használóik száma nem minősíti.
Kérdés: Mire való, használható és mire nem, az asztrológia? Vagy kérdezhetném azt is, hogy mi is az asztrológia? Úgy gondolom, erről a kérdésről is sokaknak olyan véleménye van, ami nem a valóságot tü krözi, legalábbis nem pontosan.
Válasz: Mi az asztrológia?
Első szinten: gondolkodásmód. Világlátás, világértelmezés. Kísérlet, hogy rendet teremtsünk a látszólagos káoszban. Indíttatásában igen hasonló a tudományos szemlélethez.
Második szinten: mágia. Próbálkozás, hogy az ember beavatkozzék abba a folyamatba, amit sorsnak neveznek. Elkerüljön és kiváltson eseményeket, illetve a feltételezett planétaerőket felhasználja a saját javára (ld. középkori alkimisták).
Harmadik szinten: kommunikáció. Amennyiben létezik Felsőbb Értelem, úgy az asztrológia a maga eszközeivel kísérletet tesz arra, hogy szemiotikai alapon próbálja megfejteni, hogy Miről Is Szól Itt Ez Az Egész… És bizonyára létezik még számos szintje, de nekem most ez a három jutott az eszembe.
A humanisztikus irányzat, amellyel én foglalkozom, az első szintet igyekszik körüljárni – vagyis megértést vinni a hétköznapok (elsősorban az emberi kapcsolatok) zűrzavarába, hívén, hogy tudatosság és belátás nélkül egyetlen probléma sem megoldható.
Kérdés: Nem értem, miért kell az asztrológia elé a “humanisztikus” jelző? A többi jelző is minek (ezoterikus, pszichológiai, evolúciós, stb. )? Az asztrológia, ha azt etikusan, az ember érdekében használják, akkor az összes jelzőt magába foglalja.
Válasz: Miért kell az asztrológia szó elé a “humanisztikus” jelző? A válasz: nem kell. Egyszerűen csak ott van. Megkülönböztetésként. Mert a humanisztikus szemlélet mind látásmódjában, mind gyakorlatában több ponton alapvetően eltér a német (vagy más néven “tradicionális”) iskolától. Például abban, hogy a szótárában nem szerepel a “kell” szó.
A tradicionális gyakorlat szerint az asztrológus-tanácskérő szereposztás megfelel a szülő-gyerek (vagy főnök-beosztott, gyóntató-gyónó, főorvos-beteg stb.) szereposztásnak. Ebben a felállásban az egyik fél megmondhatja és meg is mondja a másiknak, mit “kell” tennie. Mert sokan vannak, akiknek utasításra, parancsra, bölcs útmutatásra van szükségük. Ők – Eric Berne terminológiájával élve – gyermeki énállapotukban tartózkodnak (s ez független az éveik számától).
Vannak azonban olyanok is, akik elsősorban érteni szeretnék működésük mintázatkövető vagy programozott voltát, hogy amikor elérkezettnek látják az időt, képesek legyenek letérni a régi ösvényről, és új, egyedi utat, megoldást keresni maguknak. S mivel egy probléma megoldása kb. száz másikat generál, ezért mindenkinek saját felelőssége, hogy ezt a lépést megteszi-e vagy sem.
Aki így gondolkodik, az a felnőtt énállapotát éli. Minden “kell” csak felmentést jelent a döntés felelőssége alól vagy bűntudatot szül. A humanisztikus szemlélet ezért a tanácsadó-tanácskérő viszonyban a felnőtt-felnőtt tranzakciót tekinti ideálisnak.
Kérdés: Érdekes, amit a humanisztikus asztrológiáról írsz, de nekem ez olyan, mintha nem az asztrológia egy típusa lenne, hanem az asztrológus személyiségét, beállítódását jellemezné. Mi ilyenek vagyunk, így gondolkodunk erről. Vagyis úgy gondolom, lehet, hogy a “tradicionális asztrológia” művelői között is vannak spontán humanisztikus asztrológusok.
Válasz: Sok a homály, a tisztázatlanság és a félreértés az “asztrológia” szó körül.
Az asztrológia önmagában diagnosztikai eljárás. Célja: az időminőség vizsgálata. Az asztrológust, mint embert, azonban tanácsért, útmutatásért, segítségért keresik meg, s annak működése, hozzáállása már erősen szemlélet-, iskola-, kultúra- és korszakfüggő.
A diagnózist és a tanácsadást az asztrológiai iskolák “csatoltan” tanítják, így a tanítványok, de gyakran maguk az asztrológusok sem veszik észre, hogy egy időtlen tudást vegyítenek egy nagyon is eseti és emberi közelítéssel. E “csatolt szemlélet” alapján mégiscsak meg lehet különböztetni az eltérő iskolákból kikerült asztrológusokat – bár szemléletváltás bárkiben megtörténhet, és meg is történik.
Ilyen módon én is találkoztam olyan humanisztikus szemléletű asztrológussal, aki tradicionális technikával készített diagnózist.
Kérdés: Ha valakinek az áll a horoszkópjában pl., hogy írnia kellene, vagy asztrológiával foglalkoznia, és nem érez erre elég erős késztetést, érdemes-e ezekkel a dolgokkal tudatosan foglalkoznia, vagy magától úgyis eljön az ideje?
Válasz: A humanisztikus szemlélet szerint nem létezik “kell” vagy “kellene”.
Az az ember, aki megmondja egy másiknak, hogy mit kell csinálnia, az tekintélyi vagy irányító pozícióban van. Ezt a pszichológia szülő-gyerek viszonynak nevezi. Legtöbbször ez jellemző az asztrológus és tanácskérő viszonyára is. Az asztrológus gyakran nevel, prédikál és ítél, a hozzá forduló pedig hallgat és engedelmeskedik (vagy – rossz lelkiismerettel – nem engedelmeskedik).
Igen messze áll ez a lélektan által ideálisnak ítélt önálló, szuverén, felelősségvállaló felnőtt működéstől… A kérdésedhez visszatérve: nem hiszem, hogy neked (vagy bárkinek) asztrológiával, írással (vagy bármi egyébbel) “kell” foglalkozni. Gondolom, most úgyis azzal foglalkozol, ami érdekel. Amennyiben több minden érdekel, és az élet választás elé állít, akkor az asztrológia segíthet a döntésben azzal, hogy feltárja az alternatívák hátterét. Továbbá, ha valami hiányzik az életedből (kapcsolat, elhivatottság, sikerek, stb.), az asztrológia rámutathat, milyen energetikai, pszichológiai blokkok állnak e tünetek hátterében.
De ebben a közös munkában sehol nincs helye a “kell”-nek. Ahogy írod: mindennek eljön az ideje. És ezzel én messzemenően egyetértek.
Kérdés: Ha jól értettem Beöthy Mihályt az Asztrológiai Fórumon, akkor az asztrológus adjon irányítást a tanácsot kérőnek (ha ezt teszi az jó, emez kevésbé, míg ez egyenesen katasztrofális) - ha nem is vállalja át tehát a döntés felelősségét, erősen befolyásolja azt. (“Javaslatot kell tennie” - azt hiszem így fejezte ki magát.) Ezzel mennyire értesz egyet?
Válasz: A saját – mai – gyakorlatomban sem irányt nem mutatok, sem pedig tanácsot nem adok. Konkrétan se, általánosan se. Ezek a viselkedésmódok makacsul a szülői mintát követik.
A konkrét tanácsadás az ún. “normatív szülői”, a terelgető, jó szándékú iránymutató pedig a “gondoskodó szülői” szerepkörhöz kötődik. A felnőtt énállapotában mindenki, aki lényegileg megért egy folyamatot és pszichológiai sémát, vagyis ha pontosan látja, hogyan csinál valamit kudarcosan, és ismeri az erőforrásait és a lehetőségeit, maga tud dönteni az általa alkalmazott stratégiáról. Az pedig az övé, őbenne született meg, a döntés felelősségével és a végrehajtáshoz szükséges energiákkal együtt.
Ez kissé lelombozó lehet ugyan minden tanácsadó (asztrológus) számára, hiszen lehet, hogy nem az ő (ki nem mondott) ötlete, tanácsa szerint valósult meg a változás – mégis alapvető részese volt egy pozitív folyamatnak.
Az asztrológus szerepe – az általam ideálisnak tartott esetben – kimerül abban, hogy a hozzá fordulót rávezeti a saját energetikai, pszichológiai sémáira, s arra, hogy sors-forgatókönyve és játszmái hogyan épülnek a Radixa mintázatára. Ezen túlmenően azonban jó, ha önfegyelmet gyakorol, s nem akar apuka, lelki pásztor, Mikulás vagy őrangyal lenni.
Kérdés: Teljesen egyetértek veled, de hadd folytassam/feszegessem tovább a témát. Ha egyáltalán nem akarod befolyásolni a Szülöttet, akkor bizony mindent, amit a képletben látsz, el kell mondanod neki - jól gondolom?
Válasz: Igen, mindent elmondok, ami egy adott kérdéssel kapcsolatos. A hozzám forduló megfogalmazza a gondját, én pedig – válaszként – legjobb tudásom szerint rávezetem mindarra, ami a felvetett kérdéssel kapcsolatban lehet.
Viszont semmi olyasmit nem feszegetek, amire nem kaptam felhatalmazást, ugyanis nem kívánok problémát csinálni ott, ahol (még) nincs. Befolyásolni pedig még a legártalmatlanabb információ is befolyásolhat bárkit – én a döntés befolyásolásától igyekszem távol tartani magam.
Életről, sorsról, általános elvekről
Kérdés: Csodálatosnak tartom a csillagokat, a horoszkópot, a világmindenséget, az égbolt titkait… Csak nem értem a horoszkópokat, nem tudok hinni bennük, pedig játékból mindig megnézem. Vannak olyanok is, akik komolyan veszik, aszerint élnek.
Ez azt jele n ti, hogy meg van írva előre az ember sorsa? Mert mi ez, ha nem megannyi jóslat és kategória, pedig minden em ber más. A 12 csillagjegy 12 lehetőség, 12 skatulya, 12 sors. Lehetetlen, hogy csak ennyi esélyünk legyen az életben. Ez olyan, mintha valaki meg akarná számolni a csillagokat. Úgy érzem mindez kizárja a sorsszerűséget, a véletlent. Kérdem én, egy 26 éve, május 22-én született hölgy.
Válasz: Én is hasonlóképpen gondolkodtam erről a témáról egészen addig, amíg el nem olvastam Thorwald Dethlefsen A sors mint esély c. könyvét. Ez az asztrológiát olyannyira más megvilágításba helyezte, hogy egyszeriben kedvem támadt azt alaposabban is megismerni. Amúgy teljes mértékben megértelek: amivel nap mint nap találkozol a sajtóban, tévében és kaparós sorsjegyeken, az minden, csak nem asztrológia. Születési időpontodból kikövetkeztetve kíváncsi, nyitott, minden iránt érdeklődő (Ikrek Napú) ember vagy, ezért szeretettel ajánlom elolvasásra a fenti könyvet.
Kérdés: Az érdekelne, hogy mennyire hajlamosítanak minket a csillagok és mennyire “szabad” az akaratunk ehhez képest.
Válasz: “A jövő pontosan annyira kérlelhetetlen és meghatározott, mint amilyen mértékben mi magunk vagyunk képtelenek a változásra és változtatásra, vagyis a világ és önmagunk természetének megismerésére. Az élet egyfolytában ennek a felismerésnek, belátásnak és szemléletváltásnak kikényszerítésére ostromol bennünket.” És még egy idézet: “Az akarat sohasem szabad. Az akarat és a szabadság két összeegyeztethetetlen fogalom. Aki szabad, abban nincs akarás. Aki pedig akar, nyomban elveszíti a szabadságát.”
Kérdés: “Az akarat sohasem szabad. Az akarat és a szabadság két összeegyeztethetetlen fogalom. Aki szabad, abban nincs akarás. Aki pedig akar, nyomban elveszíti a szabadságát.” Ez az idézet a hétköznapokra hogyan értendő? Mert ha magam választom a szolgaságom, akkor akartam is, meg szabad is vagyok. Nem? Vagy valamit félreértettem??
Válasz: Nekem a “szabad akarat” kifejezésben az “akarat” része jelenti a paradoxont. Úgy képzelem, az akarat olyan, mint egy erővektor – nagysága, iránya van. Tehát ha valaki akaratvezérelt, annak igen kevés a szabad mozgástere. Illetve az irányváltoztatáshoz is újabb erőbefektetés, vagyis akaratérvényesítés szükséges, melynek eredője ismét csak jósolható. Azt hiszem, mi európaiaknak f őleg így működünk. Aki azonban szemlélődő, ún. “tao” állapotban ér egy útelágazáshoz, annak lehetősége nyílik arra, hogy megérezze, “melyiknek útnak van szíve” (Castaneda után szabadon), és arra induljon. Ezért én inkább a választás és nem az akarat szabadságában hiszek.
Kérdés: Az nem lehet, hogy minden útnak van szíve?
Válasz: Hát persze, hogy minden útnak van szíve, csak az a kérdés, hogy egy döntéshelyzetben megérzed-e, hogy akkor és ott melyik a Te utad. (Melyik út szíve dobban együtt a Tiéddel)…
A baj csak az, hogy egy döntés minden eleme utólag már nem mérlegelhető a maga összetettségében. Füst Milán mondja valahol (ismét csak szabadon idézve), hogy a “mi lett volna ha” a lehető legirracionálisabb felvetés a világon.
Kérdés: Mennyire tudjuk mi befolyásolni a sorsunkat ha az előre meg van írva?
Válasz: Ki tudja, vajon a sorsunk előre meg van-e írva? Lehet hogy igen, lehet hogy nem. Az is lehet, hogy az emberi sorsterv hasonló egy útitervhez. Mint egy lista, amelyen városnevek sorakoznak, melyeket mindenképen érintenünk kell. Ám hogy teljes sebességgel robogunk át rajtuk körül sem nézve, vagy éppen ellenkezőleg, megállunk, és szobát veszünk ki hosszú távra – nos, ez már a mi döntésünkön múlik. Ha így van, akkor a “mit” kötött, de a “hogyan” szabad. Szerintem – ebben áll a szabadságunk.
Kérdés: Az életünk során vannak úgynevezett döntések, utak amiket választunk. Ezek sokszor teljesen eltérőek, viszont ha van sors, akkor elvileg mindegyik út ugyanahhoz a ponthoz vezet? Vagy pedig a belső megérzésünk vagy valami külső erő vezet minket oda ahova elkell jutnunk ?
Válasz: Elágazóak-e a Sors kertjének ösvényei? Én úgy hiszem, igen. Mert ha nem így lenne, nem sok értelme volna a változásnak, a belső fejődésnek. Mindenesetre e kérdésre érdekes és szellemes választ ad a “Nő kétszer” c. film. Ha nem láttad, feltétlenül nézd meg.
Kérdés: Különféle horoszkóp-könyvek (kínai, stb…) szerint a születési jegyek alapján megállapítható, hogy két ember mennyire illik egymáshoz. Tudom, nincs szentírás egyikre sem, és csak mindegyik általános meghatározásra képes eszerint, de vajon mennyire lehet ezekre hagyatkozni? Na persze túl az egyéni szimpátián, megérzésen túl…
Válasz: Az ún. szinasztriát, vagyis a párkapcsolatok asztrológiai elemzését haladó tanfolyamokon (pl. a mi iskolánkban is) félévig-évig tanítják. A kérdés igazából nem is az, hogy “ki illik hozzám?”, hanem hogy miért választottam (általában nem asztrológiai megfontolásból) éppen azt az embert, akivel élek… Mi dolgunk van egymással, milyen szerepeket osztunk egymásra, milyen játszmákat játszunk egymással, stb. Nagyon összetett, nagyon bonyolult vizsgálódás ez, melynek során semmi esetre sem redukálható egyik fél sem (mint ezt folyvást hangoztatom) egyetlen zodiákus jegyre!
Kérdés: Lehet, hogy az tényleg általánosság, hogy egy jegyhez melyik jegy illik, azt viszont több helyen is olvastam, hogy a horoszkópból ki lehet olvasni, milyen lesz az embernek az élete párja. Igaz ez? Én 1975. 11. 11-én születtem, Budapesten. Szerinted milyen típus az, aki a leginkább illik hozzám? Ja, bocs, az órát nem írtam: 12.10 (délben).
Válasz: A párkapcsolatok jelentik az élet legnagyobb és legösszetettebb iskoláját. Nem csoda hát, hogy nem egy, hanem legalább három asztrológiai jelző is mutatja, milyen típusú ember vonz bennünket. Ezek a 7. ház planétái (a másik ember jelölői), s nők esetében a Mars (férfi-jelölő) és a Nap (férjjelölő). Csupán “ránézésre”: ábrádból egy erős, határozott, önmagával és másokkal szigorú társ olvasható ki (Oroszlán Szaturnusz a 7. házban), aki férfiként érzékeny és figyelmes (Rák Mars), ám nem igazán otthonülő típus (Mars az 5. házban, Nap a 9.-ben). Ez azonban csak energia-mintázat, s inkább arra int, hogy nagy óvatossággal közelíts azok felé, akik ezekkel a tulajdonságokkal bírnak, ugyanis Te erre “ki vagy érzékenyítve”, tehát sokkal nehezebben látod meg a felszíni működés mögött a partner valódi arcát, mint azokban az esetekben, ahol nem működsz elfogultan.
Kérdés: Kösz, talált, süllyedt. Ez a barátom, így, ahogy Te leírtad. De arra mi a magyarázat, hogy folyamatosan ellentét van köztünk? Ha ennyire beleillik a horoszkópomba, mért nincs köztünk harmónia?! (Ugye nem baj, hogy ennyit kérdezek?)
Válasz: A “beleillés” nem feltétlenül harmóniát jelent. A társ (mint az élet számtalan más tényezője) nem csak megmagyarázhatatlan vonzódást és izgalmat, hanem feladatot, kihívást, megoldani való problémát is jelent (gyakran sajnos mindebből szépen lassan csak ez utóbbi marad…) De hogy ne rögvest másban keressük a gondok forrását: a Te Ascendensed Vízöntő, s az 1. házban áll (szintén Vízöntőben) a Hold. Nos, ha erről Shakespeare “Makrancos Katája” jut az eszembe, akkor nagyon messzire járok a valóságtól? Mert ha nem, akkor gondolom, a párodnak is lenne mit mesélnie… Ezzel persze nem bántani akarlak, csak jelezni, hogy az asztrológiát jobb tükörnek, mint varázsgömbnek vagy fegyvernek használni.
Kérdés: Ütközik-e az asztrológiával, ha valaki buddhista szemmel látja a világot? Vagy a hitnek és a világszemléletnek ehhez semmi köze?
Válasz: Az asztrológia nem ütközik egyetlen világképpel sem. A világképek képviselőivel (személyekkel, intézményekkel vagy egyházakkal) már annál inkább. Az eredeti buddhizmus – amennyire ismerem – az ok-okozati rendszert más, az asztrológiánál gyakorlatiasabb aspektusból vizsgálja. A karmaképzésnek és a létkeréktől való megszabadulásnak eredetileg nincsenek planetáris vonatkozásai. A buddhizmus számos ága azonban – én konkrétan a tibeti buddhizmusról tudok – a papi tanulmányok szerves részének tekinti az asztrológiát (a hazai felsőfokú buddhista képzésben is tantárgy az asztrológia).
Kérdés: Érdekes etikai kérdésekről folyik a vita egy másik fórumon, megkérdeznélek téged is, mi a véleményed: mit mondhat el az asztrológus, mit kell elmondania? Mi a feladata, ha egy tanácskérő hozzá fordul?
Válasz: Az asztrológusi etika kérdésében én a Svájci Asztrológia Szövetség (SAB) etikai kódexével értek egyet, amelynek teljes szövege a Meridián asztrológiai szaklap 2. számában és a honlapunkon is olvasható (Kitekintés).
Szakmai kérdésekről
Kérdés: Én Bika vagyok és az Ascendensem Skorpió. Amiket olvasok a Bikákról, hát azok rám egyáltalán nem jellemzőek, viszont a Skorpióé annál inkább.
Tulajdonképpen minden jellemző rám, ami egy Skorpióra jellemző. Ez engem egy kicsit összezavar, mivel mégiscsak a Bika jegyében születtem. Szerinted milyen jelentősége van valójában a jellemre vonatkozólag az Ascendensnek, illetve a sorsra vonatkozólag? És kifejezetten a Bika-Skorpió szerinted milyen személyre enged következtetni?
Válasz: Előfordul, nem is ritkán, hogy az Ascendens (AC) jegye “elhomályosítja” a Nap jegyét. Ez függ a Nap pozíciójától, vagyis attól, melyik házban áll és milyen fényszögei vannak – vagyis “elnyomható” helyzetben van-e. Mert az énjelzők (melyek közül csupán kettő a Nap és az AC) egymás között gyakran dominanciaharcot folytatnak. Amennyiben hasonló dinamikát képviselnek (pl. Szűz és Bak) szövetségre léphetnek (ilyenkor értelmük összeötvöződik), míg ha ellentétesek (mint az esetedben a Bika és a Skorpió egymással szemben álló jegye) “megküzdenek” egymással. Legtöbbször az, amelyik veszít, a háttérbe húzódik. Esetedben a Skorpió győzött.
Kérdés: Egy ikerpárral kapcsolatban merült fel az a probléma, hogy bár 15 perc különbség van köztük, nagyjából annyira hasonlítanak egymáshoz, mint kutya és macska, ég és föld, tűz és víz. Született győztes és született vesztes – legalábbis egyelőre úgy tűnik. Ennyit számítana egy negyedóra?!
Válasz: Én két olyan ikerpárt is ismerek, akik – ahogy mondod – mint ég és föld, és mindössze két perc (!) közöttük az eltérés. Furcsa, de néha ennyi idő is elég ahhoz, hogy asztrológiai értelemben gyökeres változás következzék be. Az általad említett esethez – óra, perc híján – nem tudok hozzászólni.
Kérdés: Egy korábbi, ikrekkel kapcsolatos kérdésről jutott eszembe egy korábban felmerült kérdésem, hátha tudsz rá válaszolni. Ha jól tudom, a Hold az, ami a leggyorsabban (4 percenként) változtatja a helyzetét a képletben, a többi planéta ennél csak lassabban. Lehet-e mégis olyan egybeesés, hogy ilyen lassú helyzetváltoztatásoknál is pont beleessen minimum egy, pl. egy ikerpár két tagjának születése közé? Hiszen ez okozhatja a különbözőségüket. (Laikusként nem tűnik nagyon valószínűnek.)
Válasz: Képzeld úgy a horoszkópot, mint egy órát. A számok helyett planétákat, véletlenszerűen elszórva. A számlap 12 felé osztott, szektorai egy-egy életterületet jelölnek (ezek a házak). E számlap lassan, a lenyugvó nap sebességével forog órairánnyal szemben. A planéták így hol be-, hol kikerülnek a szektorokból. Mivel pontszerűek, ezért van úgy, hogy egyik percben még az egyik házban vannak, a következőben már egy másikban. Ezek azok a rövid időszakok, melyek a sorsdöntő eltéréseket eredményezik az ikerhoroszkópokban. A Hold mozgása (mely az általad említettnél sokkal-sokkal lassabb, percenként egy szektor kb. 1/2880-ad része) ebben nem játszik szerepet.
Kérdés: Szeretném megtudni a pánikbetegség jeleit a horoszkópban, illetve, hogyan lehet megtalálni, mi okozza.
Válasz: A pszichés problémák hátterében leggyakrabban nagy energiájú, egymásnak feszülő, egymásnak ellentmondó énerők állnak. A közhiedelemmel ellentétben az emberi psziché nem egynemű, hanem különböző (asztrológiai jegykarakterekkel is jellemezhető) énállapotok együttese. Amennyiben ezek egymással harmóniába hozható erőket képviselnek, úgy azok az adott személy hatékonyságát és teljesítményét növelik, amennyiben viszont nehezen vagy sehogy sem működtethetők együtt, úgy gyakran válnak külső vagy belső problémák forrásává. A pánikbeteg tulajdonképpen saját magától fél, vagyis azoktól a megnevezhetetlen belső erőktől, feszültségektől, amelyeket odabent kezelhetetlennek érzékel, s irracionális módon a külvilágra, a környezetére vetít.
Kérdés: Az Ascendens mennyire befolyásolhatja életünket, és igaz-e az, hogy 40 éves korunk után inkább az Ascendens válik uralkodóvá?
Válasz: Az emberi psziché nem egység, hanem sokaság. Asztrológiai szempontból sem csupán egy, hanem gyakran négy-öt jegykarakter is jellemez bennünket. Az Ascendens ezek közül az énjelzők közül csupán az egyik. Jelentősége, hatásának mértéke mindenkinél más és más, és megnyilvánulása sem korfüggő. Igaz azonban, hogy egyes jegyek (mint pl. a Bak és a Vízöntő) csak bizonyos élettapasztalat és érettség megszerzése után képesek kibontakoztatni eredeti karakterüket, s ez értelemszerűen az érett felnőttkorhoz köthető.
Kérdés: Amikor az asztrológusok a évezred/év/hónap előrejelzéseit teszik, sokszor házakra is utalnak. De ekkor melyik helyet veszik kiindulási alapul?
Válasz: A házak csak úgy rajzolhatók fel, ha konkrét időpontot vizsgálunk. Ilyenformán lehet az “évezred beköszöntének pillanatát”, egy lassú planéta jegybe lépésének pillanatát stb. egy időszakasz “születési ábrájának” tekinteni, s így a házak máris értelmet kapnak.
Kérdés: A holdcsomópontoknak mi a jelentése, jelentősége? Hogyan értelmezzük őket?
Válasz: A humanisztikus asztrológia a holdcsomóknak nem tulajdonít önálló jelentést, hanem azokat az ún. drakonikus Radix felállítására használja. Ez a segédábra a (hipotetikus) előző élet karmikus mintázatát mutatja, és annak tanulmányozására szolgál.
Kérdés: Melyik jegybe esőnek kell tekinteni és miként kell értelmezni a jegyhatáron álló bolygókat (jegy utolsó, vagy első foka, pl. Richard Wagner)? Mire utal, ha valakinek több planétája is jegyhatáron áll? Egy kedves ismeretlen (asztrológus) ismerősömtől ezt a választ kaptam: “minden bolygó ott, abban a jegyben hat, ahol áll. Itt nincs orbisz.” Egyértelmű válasz. De valóban ilyen éles lenne az átmenet egyik jegyből a másikba?
Válasz: Az asztrológusok között eltérő nézetek keringenek a jegyek (és a házak) belső homogenitásáról ill. inhomogenitásáról. Én addig nem is mertem állást foglalni ebben a kérdésben, amíg több száz horoszkópábrát át nem tanulmányoztam. S bár annak idején (ismeretlen ismerősöddel ellentétben) úgy tanultam, nem léteznek konkrét ház- és jegyhatárok, vagyis a jegyek ill. a házak közötti átmenet folyamatos – a tapasztalat azt mutatta, egy belső “skála” mégiscsak működik.
Ez – korántsem meglepő módon – tizenkettes osztatú. A sávok a jegyeken belül 2 és ½ fokonként követik egymást, a házakon belüli mértéke pedig a ház ívének egy tizenketted része. A 12 szegmens megfelel a 12 jegy/ház analógiának. Tehát ha egy jegy utolsó szegmensében (vagyis jegyhatáron) planéta áll, annak megnyilvánulását nem kis mértékben átszínezi egy Halak/12. ház-analóg energia.
Ezt az ábra tulajdonosa legtöbbször úgy éli meg, hogy a planéta által jelzett üggyel vagy életterülettel valósággal “terhes”, és annak megszületését nagy kínnal-keservvel várja (vagy az ahhoz való hozzáférés valahogy nehezen megvalósítható, és úgy érzi, az mindig kicsúszik a kezéből). A 12. ház “rejtett spirituális növekedés” analógiája szerint – természetesen ha ez az adott életterületen megvalósítható – jelenthet spirituális, ezoterikus területen való munkálkodást is.
Kérdés: Ha olyan jegybe esik az Ascendens, melynek két születési uralkodója is van (Skorpió, Vízöntő, Halak), melyiket tekinthetjük fontosabbnak? Miként értelmezzem, hogy Vízöntő Ascendensem ura, az Uránusz a 7. házban áll együtt a Plútóval a Szűz jegyében, míg a Szaturnusz az I. házban Halakban? Hogy fokozzam, a Halak és a Szűz jegye is közrezárt jegy.
Válasz: A humanisztikus asztrológia rendszere a jegyeknél csak egy uralkodó planétát vesz figyelembe. Ezt azért teszi, mert minél többértelművé és bonyolultabbá válik egy ábra, annál nagyobb a veszélye a “szabad interpretálásnak” (ezért szigorúak a fényszögek orbiszai is). Az Te esetedben így is két születési uralkodóval (az Ascendens és a közrezárt jegy uralkodó planétáival) kell számolni. Csak ismételni tudom: a horoszkópábra értelmezésénél nincsenek klisék, receptek. Minden ember egyedi és páratlan. A horoszkóp pedig csupán energiamintázat. Matematikai váz, amelyre egy szerves, megismételhetetlen élet és sors épül.
Kérdés: Az első válaszodban jelzett “belső skála” a házcsúcsok jegyhelyzetére is alkalmazható?
Válasz: Az említett skálát a saját gyakorlatomban a házcsúcsok jegyhelyzetére nem alkalmazom. Ezek ugyanis határpontok (egy terület elejét-végét jelölik), míg a planéták erőpontok (ezért is lényeges annak vizsgálata, hogy egy planéta honnan és milyen minőségű erőt “csapol meg”).
Kérdés: Melyik házrendszer esetén működik jól a módszer? Általánosabban fogalmazva: vajon a Placidus-, avagy a Koch-házakat használjuk, esetleg az egyenlő házas módszert? Mit javasolsz, a szakma itthon mit használ inkább? Melyik mellett milyen érvek szólnak?
Válasz: Tudomásom szerint a hazai szakma többségében a Placidus házrendszert használja. Ennek ellenére – legalábbis a mi szélességi körünkön – egyik házrendszerről sem mondható el, hogy “jobb” vagy “rosszabb” a másiknál. Igaz, hogy ez az állítás a tudományosan iskolázott, lineáris-logikai elménk számára elfogadhatatlan, ám maga az asztrológia sem felel meg ezeknek a kritériumoknak. Tehát nem “vagy-vagy”, hanem “is-is”. Én Placidus házrendszert használok, ezt tanultam, és ennek érvényességéről már ezerszeresen meggyőződtem – s számomra ennél meggyőzőbb érv nem létezik.
Kérdés: A fényszögek orbiszának értelmezése körül van egy kis problémám a könyveddel (H*A) kapcsolatban. Jól értem-e, hogy az orbisz nagysága a fényszög típusától függ és nincs tekintettel a résztvevő planétákra (pl. születési uralkodó, Szaturnuszon túli planéták, stb.)? Az együttállás esetén valóban 15 fok lenne az orbisz? Ez nekem túl soknak tűnik. Van-e jelentősége itt annak, hogy a két planéta azonos jegyben áll-e (értsd: “szűkülnek”, vagy “tágulnak”-e a megadott orbiszok, vagy ez szigorúan ennyi)? Ez esetben nem túl mechanikus, merev-e az orbiszok meghatározása?
Válasz: Az orbiszok kérdése az asztrológiai gyakorlat egyik legvitatottabb pontja. Amennyiben a planéta-ember kapcsolatot szimbolikusnak és jelző-értékűnek vesszük, és nem bolygósugárzásokat feltételezünk, akkor a fényszögek vizsgálata sem állhat fizikai megfontolások alapján (nagyobb bolygó – nagyobb orbisz, Szaturnuszon túliak – kisebb orbisz).
A számmisztikai megfontolásoknak pedig csak az egymásba érő orbiszok szabnak határt. Az általam használt orbiszok az együttállás és szembenállás kivételével relatíve szigorúak. Egyébként a humanisztikus ábrafejtési gyakorlat legnehezebb területe a fényszögek értelmezése. Mivel nincsenek klisék, két független életterület adott energetikai alapon történő összekötése gyakran több fejtöréssel jár (és több megvilágosító erejű felismerést hoz) mint az ábra többi részének fejtése. A horoszkóp erővonalainak egyszerre analitikus és intuitív feltérképezése csak hosszú évek alatt válik készséggé – a tanfolyamainkon ennek gyakorlását ezért nagyon fontosnak tartjuk.
Kérdés: Úgy tűnik, az eltérő házrendszerek ellenére a négy sarokpont meghatározásában nincs vita az asztrológusok között. Hogyan lehetne röviden – egy-egy mondatban – meghatározni e négy pont jelentőségét? Miként jellemzi a HA az így keletkezett négy térnegyedet 1-1 szóban/mondatban?
Válasz: A négy sarokpontról: AC: ami vagyok. IC: ami voltam. DC: ami vagy. MC: amivé leszek.
Más közelítésben: AC: perszóna (Jung). IC: személyes tudattalan (Freud). DC: a másik (projekció). MC: társadalmi szerep (önépítés).
A térnegyedek önálló jelentését (hasonlóan a térfelekéhez) a gyakorlat száz százalékban nem igazolta – ezért a humanisztikus asztrológia nem számol velük.
Kérdés: Ha valóban olyan nagy jelentőségű a születési idő pontosítása, akkor csak arra volnék kíváncsi, hogy az asztrológus által pontosított időpont mennyivel pontosabb, mint a “hat körül, asszem”. Más szóval, miért kéne jobban bíznom egy olyan horoszkópban, amit valaki valami alapján úgy gondolt, hogy ez jobb, mint a hat körül találomra kiszúrt óra-perc?
Válasz: A horoszkóp úgy illeszkedik a tulajdonosához, mint az üvegcipő Hamupipőke lábához. Így egy lelkiismeretes és felkészült asztrológus képes megállapítani, hogy egy születési ábra illeszkedik-e a tulajdonosához, vagy sem. Ez elsősorban nem életeseményekre való korrekciót jelent (a humanisztikus asztrológia gyakorlatában legalábbis), hanem a személyiség összetevőinek és működésének a vizsgálatát. A később megszerzett kórházi adatok többségében meg is erősítik az így beállított horoszkópok időpontjait.
Kérdés: Könyvedet olvasgatva (H*A) a Halak-Neptunusz-12. ház analógiával kapcsolatban azon morfondíroztam, vajon miként fér össze a 12. ház “élethosszig tartó nehézségek, terhek, korlátozások területe” a Neptunusz “határok kitágítása, feloldódás” és a Halak “határok nélküli, szétfolyó” jelzőivel? Nekem a korlátozásokról, terhekről a Szaturnusz jut eszembe. Hacsak arra nem gondolok, hogy az igehirdetőket életükben mindig üldözték, keresztre feszítették (lásd Jézus), hogy aztán halálukat követően szentté avassák őket. Segíthetnél megvilágítani ezt az ellentmondást!
Válasz: Az ellentmondás csak látszólagos. Minden ház értelmezése egy virtuális “tengelyt” követve történik. E tengelyek végpontjai pedig a házak által képviselt területek polaritását képviselik (11. ház: függés/függetlenedés, 10. ház: milyen hírnevet vívok ki magamnak/miről híresülök el, stb). A házak “címkéi” – csupán praktikus okokból – azok a minőségek, amelyekkel a gyakorlati munka során a leggyakrabban találkozunk. A 12. ház: a polaritásából az egységbe oldódás/elkülönülés, a terhek letétele, megváltása/élethosszig tartó tehercipelés. E listából, sajnos, leggyakrabban a tengely passzív felével, a nehézségek elszenvedésével találkozunk. A ház “ideája” azonban a Halak-Neptun által képviselt minőség realizálása.
Kérdés: Érdekelne még az első kilenc ház analógiapárja is! Másrészt: alkalmazható-e ez a virtuális “tengely” az életstratégia/járatlan út jegyeinek esetében? Azaz hozzásegítenek-e bennünket a szemben levő jegyek analógiái e két tényező mélyebb megértéséhez? Lehet hogy van egy kis fogalomzavar a kérdésemben, de talán érthető…
Válasz: Megpróbálok felelni a kérdésedre, igaz, rögtönzötten – ezért lehet, nem a leglényegesebb elemek jutnak most az eszembe. 1. ház: énerő – használom, vagy az áldozatává válok? 2: amit birtokolok – ballaszt vagy üzemanyag? 3: környezet – tér vagy labirintus? 4: belső kör – gyógyulok vagy sebződöm? 5: energiáimmal teremtek, vagy szétszórom azokat? 6: őrlődöm vagy munkálkodom? 7: elhiszem-e hogy mindazt te csinálod, vagy észreveszem, hogy rajtad keresztül én? 8: a veszteség számomra megsemmisülés vagy esély? 9: a fejlődést kívülre (külsőségekre) helyezem, vagy én fejlődöm? (10. háztól ld. az előző Neked adott válaszomat.) A polaritások vizsgálata az életstratégia/járatlan út vizsgálatánál is alapvető. A szemben álló jegyek/házak is poláris tengelyt képeznek, természetesen más jelentéssel, mint a jegy/ház polaritások önmagukban.
Kérdés: Mit jelez(nek) a születési uralkodó(k) (jegy- és házállásuk, fényszögeik)? Baktay könyve az elsők között volt amit olvastam. De több forrásból is úgy emlékszem, hogy ezeknek is van némi közük az életfeladathoz. Vagy tévednék?
Válasz: A születési uralkodó ún. énjelző planéta. Az előző válaszomban jeleztem, az “életfeladat” – az én értelmezésemben – a horoszkóp által (is) jelzett, fölvetett problémák megoldását jelenti. Ennek mindenképpen része a születési uralkodó, hiszen az ábra egyetlen jelzője sem függetleníthető a többitől. Továbbá: a horoszkóp minden erőpontja (vagyis planétája) erő- és problémaforrás is egyszerre. Azonban ha egy planéta által jelzett megoldandó ügyet “életfeladattá” nevezünk ki, félő, hogy a többi, nem kevésbé életbevágó probléma kikerülhet a figyelem fókuszából.
Kérdés: Gyermekkoromban, születésem napja szerint többnyire a Vízöntőbe, ritkábban a Bakba soroltak. Mostanában inkább a Bakban, de előfordul, hogy a Vízöntőben találom magam. Aztán megesett az is, hogy egy ősrégi könyv alapján óra-perc figyelembevételével e kettő határára kerültem, és egyikhez sem soroltak be. Miről van itt szó? Különböző asztrológiai iskolák eltérő számításairól? Vagy tévedésekről? Adataim: 1958. 01. 20. déli 12 óra 00 perc.
Válasz: Nincs bosszantóbb, mint amikor egy óra számlapja bepárásodik, és nem látjuk a pontos időt. Pedig ezt várjuk az órától és a horoszkóptól egyaránt: egzakt és egyértelmű választ. És van, amikor hiába. Mert ha a horoszkóp a világ tükre, úgy tükröznie kell az elmosódottságot, a meghatározhatatlanságot, a bizonytalanságot is. Ez ugyan csorbítja a tökéletességét, de egyértelműbbé teszi a teljességét. Engem a horoszkópod éppen a meghatározhatatlanságával szólít meg.
Nem volt-e számodra más területen is probléma az önmeghatározás életed során? Nem állsz-e két életterület, két út, két világ határán? Mert ha igen, akkor az ábrád erről üzen. Ha nem, akkor felejtsd el az eddig leírtakat, és tekintsd magad Vízöntőnek.
Kérdés: Mire utalnak a fényszögkapcsolat nélküli planéták egy horoszkópban, különösen ha kiemelt a szerepük (Nap, Hold, Ascendens ura)?
Válasz: Tulajdonképpen a gyengén fényszögelt, kiemelt szerepű planétákról beszélünk. A “fényszögkapcsolat nélküli” kifejezés félrevezető, ugyanis a fényszögeltség egyedül az orbiszon – azon a tűréshatáron, amin belül érvényesnek tekintünk egy fényszöget – múlik. Ez pedig az egyes asztrológusok vagy irányzatok (ilyen vagy olyan megfontolások szerinti) meghatározásán múlik. De tény, hogy egy adott rendszeren belül létezhetnek fényszöghiányos planéták. Ezek – energetikai kapcsolódás híján – vagy kirekesztődnek a személyiséget alkotó erők együtteséből, vagy kontroll és kapcsolat híján valósággal “bepörögnek”. Ábrafejtésnél ezért érdemes ezeket kapcsolatok vagy kontroll nélküli erőforrásokként értelmezni.